Eleinte nem egyszerű megérteni, hogy mit akar egy kisbaba és neki is időre van szüksége, hogy megtanulja, hogy mi mit várunk el tőle. Nem ért még a szóból. Hogyan segíthetem ebben a legelső életszakaszban? Beszéljek-e vele a kezdetektől fogva ugyanabban a tempóban, hangsúllyal és szókinccsel, ahogy azt bárkivel teszem, vagy alkalmazkodjak a gügyögéséhez és azt ismételve erősítsem meg, hogy ügyesen halad?
Persze ezek a gondolatok ritkán merülnek fel így tisztán kérdés formájában, hanem jobbára csak magyarázatként arra, ami ösztönösen a gyerek környezetében élőknek a szájára jön. Ez függhet attól, hogy az illető mennyire extrovertált vagy introvertált, de attól is, hogy mennyire stabil, vagy labilis egyéniség. Sőt, van olyan kutatás, amelyik azt is sejteni engedi, hogy ezt az is befolyásolhatja, hogy az illető személynek van-e fiatalabb testvére. Attól is függ persze, hogy ki mennyire készült fel erre a helyzetre és mennyit olvasott mert ez is megváltoztathatja az ember ösztönös viselkedését.
A jelenlegi kutatások kiemelik a dajkanyelv jelentőségét, de mit is takar tulajdonképpen ez a terminus? Azt a nyelvhasználatot, amivel egészen kicsi gyerekekhez fordulunk, például magasabb hangszínnel beszélünk, rövidebb mondatokban, hosszabb szünetekkel. Amikor önálló szókincset alkalmazunk (csüccs), vagy akár sajátos nyelvtani megoldásokat, például egyes szám harmadik személyben (anya, apa, Panni, Peti), vagy többes szám első személyben (megesszük, megfogjuk) beszélünk akkor is, amikor a helyes nyelvhasználat az egyes szám első vagy második személyt követelné meg.
Egy kisgyerekekkel nagyjából 4-5 hónapos koráig használhatjuk azt a számot és személy, ami jólesik, de féléves korától azzal támogatjuk leginkább, ha áttérünk a helyes használatra. A kisbaba-szleng használata eleinte szintén segíthet abban, hogy a gyerekek könnyen ráismerhessenek a legalapvetőbb dolgokra, ami “létfontosságú” számukra. Ha valaki extrovertált és egyébként is folyamatosan cseveg a gyerekével, az nyugodt szívvel belekeverheti ezeket a kifejezéseket is a többi közé. A lényeg az, hogy ne ezekre a kifejezésekre szűküljön le a gyerekkel való kapcsolattartás.
Ami a megváltoztatott hangszínt, a ritmust illeti, azt a gyerek nyelvi fejlődésétől függően akár a gyerek kétéves koráig is fenn lehet tartani. Megkönnyíti a gyerekek számára a hangzók, szavak felismerését, ha eleinte rövidebb mondatokban, lassabban, erősebben artikulálva beszélünk hozzájuk. A kicsi gyerekek nagyobb figyelemmel reagálnak a magasabb hangszínre, a kérdő mondatok felfelé ívelő tónusára is. Ez persze nem jelenti azt, hogy “affektálva” kellene beszélni hozzájuk. Mindezt betarthatjuk úgy is, sőt, külföldön élve még fontosabb, hogy soha ne módosítsuk a helyes kiejtést! Akkor sem, ha a gyerek esetleg más kiejtéssel kezd el használni valamit, akkor is tartsuk magunkat a szavak tiszta, helyes megformálásához.
A dajkanyelv azonban nemcsak a nyelvtanulást segíti elő, hanem az érzelmi összehangolódás elsajátításának is egy nagyon fontos eszköze.
Ezekben a napokban, amikor a dajkanyelvvel kapcsolatban jegyzetelgettem, pakolgatás közben kezembe került Carlos Rojasnak, egy spanyol származású new yorki pszichológusnak az önbizalomról szóló könyve. Ide-oda rendezgetés közben nem tudom megállni, hogy bele ne lapozgassak egyik-másikba. Az viszont valamit égi jelnek tűnt, hogy pont ott nyitottam ki, ahol a dajkanyelvről beszél az önbizalom összefüggésében. Az az érzelmi töltet, ami a helyesen használt dajkanyelv mögött van, az legalább annyira meghatározó jelentőségű a gyerek számára, mint a kognitív előnyök.
Azt írja, hogy a “Minél több beszédet hall egy kisbaba az első életévében, ez hosszú távon pozitívan befolyásolja azt, hogy milyen pontosan ismeri majd fel az érzelmeket és ad magyarázatot az általa megélt eseményekre. Továbbá arra is, hogy milyen lesz a kapcsolati készsége, képessége”.
Ez az érzelmi többlet az, amit az elektronikus eszközöktől nem kap meg a gyerek, ez is az egyik oka, hogy messze nem olyan hatékony a nyelvtanulás egy kisgyerek számára a képernyő által, mint egy élő kedves személlyel, akit szeret.
Depresszióban szenvedő anyukák vagy apukák jellemzően nem használnak dajkanyelvet, ha ilyesmit tapasztalunk, akkor ajánlatos minél gyorsabban pszichológushoz fordulni, mert csak szakember tud ezekben az esetekben valódi segítséget nyújtani
Többnyelvű gyereket nevelve ne felejtsük el, hogy egy kisbaba, aki körül különböző nyelveket használnak, arra fordít majd legnagyobb figyelmet, amelyikkel a legpozitívabb érzelemmel fordulnak felé és ez a figyelem a hatékonyabb tanulás egyik alappillére.
