Karneváli időszakban, ha valaki a maszkot és a jelmezt nem készen vásárolja, hanem a gyerekekkel együtt szeretne valamit készíteni, ez ragyogó alkalmat nyújt nemcsak a kézügyesség javítására, hanem a nyelvgyakorlásra is.
Gyakran ejtek szót a nyelvi környezet gazdagságának jelentőséget hangsúlyozva, de hogy ez ne csak egy elvont fogalom legyen, ma arról lesz szó, hogy hogyan valósítsuk ezt meg konkrétan. Persze az olvasmányok jutnak először az ember eszébe, és valóban nem lehet túlértékelni a jelentőségüket, de mi van, ha valakit inkább a kézügyessége hajt és szívesen barkácsol, varr vagy szerel? Mi van, ha a gyerekekkel valamilyen csoportos foglalkozás keretében együtt szeretnénk valamit létrehozni? Mire érdemes figyelni egy ilyen tevékenység során, ha a nyelvfejlesztésre gondolunk?
Először is figyeljünk az instrukciók megformálására! Magyarázzunk el mindent a lehető legrészletesebben, minden körülményt megemlítve. Persze úgy is meg lehet érteni, hogy mit szeretnénk, ha a konkrét szituációban erősen gesztikulálva azt mondjuk, hogy:
– Ragaszd rá azt, ott, arra, a másikat meg erre, itt!
De ha ehelyett például azt mondjuk, hogy
– Kend meg ragasztóval a csillag matt oldalát, amelyik nem fénylik, és ragaszd rá a maszk felső részére, a szemkivágás és a guminak hagyott lyuk közé, egy kicsit feljebb! Nyomd rá erősen, hogy jól ragadja meg! Utána pedig a másik csillagot a másik maszkra, pont ugyanígy, a szemkivágás és a lyuk közé, egy kicsit a felső sarok felé tolva.
A maszk vagy a jelmez szempontjából nem lesz nagy különbség, nyelvi szempontból viszont óriási.
A munkafolyamat közben is járjunk el ugyanígy, igyekezzünk leírni minden egyes kis részletet, és igyekezzünk a minimálisra szorítani a névmások használatát! Hasznos, ha párosával, vagy kis csoportokban adjuk ki a feladatokat a gyerekeknek, mert akkor egymás között is alkudozniuk kell, hogy ki mit csinál és hogyan.
Ha elkészültek, akkor meséltessük el velük, hogyan hozták létre a kis műveiket, mit akartak esetleg eredetileg és miért döntöttek így, hogy ezt a megoldást választották. Sőt, egy csoportos foglalkozás után nagyon hasznos, hogy együtt be is számolnak a szülőknek arról, amit aznap csináltak.
A szűkszavúbb gyerekek, átvéve a nagyobbak vagy cserfesebbek kifejezéseit, a foglalkozás végén a szülőknek megújult, megerősödött szókinccsel fognak majd beszámolni mindarról, ami a foglalkozás során történt és így nemcsak egy jelmezzel vagy maszkkal, hanem új nyelvi tapasztalatokkal is gazdagodnak.
Ugyanígy járhatunk el, ha a gyerekek például a konyhában kuktáskodnak és farsangi fánkot vagy sonkás kiflit sütnek. Leírhatják ők maguk is a receptet, vagy akár le is diktálhatjuk nekik, nyilván adaptálva a szöveget, aztán rájuk hagyatkozva, az ő útmutatásukkal lehet majd az alapanyagokat összekeverni. Rá lehet kérdezni például, hogy:
– Hány tojás is kell a tésztába?
vagy
– Hány percre is tegyük be a sütőbe?
Ezt az információt a receptből kell nekik kikeresni. Egy másik alkalommal pedig esetleg leírhatják a nagymamának az egyik helyi farsangi specialitás receptjét is.
Ezekkel az ötletekkel kívánok mindenkinek kellemes farsangi ünnepeket!
