Felnőttként is biztosan a mai napig emlékeztek a kedvenc tanárotokra, akinek a tantárgyából nem véletlenül volt jó jegyetek, hiszen a jó hangulat nem csak arra ösztönzött, hogy jobban figyeljetek az órán, hanem hogy esetleg a szabadidőtökben is tovább keresgéljetek a témával kapcsolatban.
Ebben most nem az a lényeg, hogy ez a tanár esetleg módszertanilag nyújtott többet, hanem hogy egy érzelmileg pozitív háttérrel folyt a tanítás/tanulás. Egy ilyen környezetben, nemcsak szívesebben tanulunk, hanem ráadásul az az érzésünk, hogy könnyebben is haladunk az anyaggal. Ennek persze az ellenkezője is igaz. Nehéz erőt venni az embernek magán, hogy olyasmivel foglalkozzon, amit nem szeret. De hogy mekkora hatással van a környezetünk arra, hogy mit szeretünk vagy mit nem és ennek következtében megtanuljuk-e vagy sem, azt sok tanulmány bebizonyította.
Például az, amelyik matematika órákon felvett videók elemzése során jutott erre a következtetésre. A lányok és fiúk matematika tanulásával kapcsolatban a tanárok szemkontaktusát figyelték, hogy hányszor néz rá az órán a lányokra és hányszor a fiúkra és az eredmény az volt, hogy nemcsak kevesebbszer szólította fel a lányokat, vagy tett fel nekik kérdéseket, hanem kevesebbszer is nézett rájuk.
Tehát nemcsak az hátráltathatja a kislányokat a reál tantárgyak elsajátításában, hogy úton útfélen azt hallják, hogy ez nekik nem fog menni, vagy hogy a tanár szívesebben szólít fel fiúkat a matek órán, hanem ha az illető tanár még a tekintetével sem illeti őket. A nyelvekkel ugyanez a helyzet. Nemcsak egy – egy rossz vagy lekicsinylő megjegyzés egyikkel vagy másikkal kapcsolatban befolyásolja negatívan a gyerekeket, hanem az is, ha bizalmatlanul néznek rájuk.
Ilyen viselkedés mögött gyakran előítéletek rejtőznek. Egynyelvű szülőket, nagyszülőket vagy a környezetet aggódással töltheti el kétség, hogy a gyerek meg tud-e birkózni a nyelveivel. Ennek a bizalomnak a hiánya által okozott félelmükben néha nem riadnak vissza attól sem, hogy egy nagyon alattomos fegyverhez nyúljanak, a negatív érzelmek felborzolásához. Ezt persze nem nehéz megtenni, elég egy-egy negatív megjegyzés a nyelvvel vagy annak beszélőivel kapcsolatban, ami könnyen megragadhat főleg egy kisgyerekben. Miközben neki okozna legkevesebb gondot megtanulni az illető nyelvet.
Nem rangsorolhatók a nyelvek szerethetőség szempontjából. Van amelyikben az egyik nyelvtani kategória nehezebb, a másikban egy másik, az egyiknek pontosabb kifejezése van az élet egyik aspektusára, a másiknak pedig egy másikra. Mindegyik kulturális hagyományok lenyomata és bárhová születik egy kisgyerek, mindegyiket képes megtanulni és megszeretni és egyszerre akár többet is. Ha azonban a környezet negatívan áll hozzá egy nyelvhez, vagy ahhoz a családtaghoz, aki ezt használja, az könnyen elveheti a gyerek kedvét, hogy az illető nyelvet használja.
Mostanában a maszk hordásával azonban a tekintetek sem elhanyagolhatók, hiszen néhány mondat esetleg alig hallhatóvá halkul mögötte, miközben a tekintetünk kiemelt szerepet kap.
Krétán dolgoztam idegenvezetőként az egyetem befejezése után, ahol egyszer a szebbnél szebb aranyékszereket nézegetve az üzletben dolgozó ékszerész lépett oda hozzám és egy szemet formázó medálra hívta fel a figyelmemet. Kiderült, hogy a szemmel való rontástól véd. Akkoriban még nem foglalkoztam mélyebben ezzel a problémával, sőt, ha őszinte akarok lenni, babonát véltem mögötte felfedezni. De mivel ilyen kedvesen elmesélte az ékszer jelentését és hasznát, mégis úgy döntöttem, hogy veszek magamnak egyet. Biztos, ami biztos.
