Mindenki saját érzékenysége és érdeklődése szerint választja meg az ismerőseit. Nem sokat gondolkozunk ezen általában, hanem inkább csak maguktól alakulnak ki ezek a kapcsolatok.
S hogy jön ez most a többnyelvű gyerekek neveléséhez?
Úgy, hogy ha ezt egy kicsit tudatosabban kezeljük, akkor nagy segítséget nyújthat gyermekeink nyelvtanulásához is. Lehet gyakoribb találkozókat szervezni például azokkal az ismerősökkel, akik olyan nyelven beszélnek, amelyik gyakorlására gyermekünknek éppen nagyobb szüksége van.
Gyakorló édesanyaként tudom, hogy néha nem egyszerű megtalálni azokat az ismerős családokat, akikkel mi szülők is valóban szívesen vagyunk együtt és a gyerekeink közül is mindegyik jól kijön a másikkal. Viszont ilyenkor is lehet kompromisszumra jutni például úgy, hogy inkább a gyerekek igényeire koncentrálunk.
Nyáron egy cseh édesanya panaszolta, hogy amikor a már éppen serdülőkorba lepő nagyfiával költözött az új férjéhez Ausztriába, az osztrák rokonsága nem szívesen hívta meg, pedig ez mekkora segítség lehetett volna a gyerek gyorsabb nyelvtanulásához és integrálódásához.
Bizony nagy szerencse, ahol ez pozitívan alakul, de ha mégsem, arra is van gyógymód. Gondoljunk csak arra, hogy melyik anyuka nem szeretné, hogy gyermekét valaki átvegye egy-egy délutánra vagy egy hétvégére? Ha mi is szívesen vennénk, akkor biztosan más is!
Egy szó, mint száz, miért ne hívhatnánk meg mi az osztálytársakat, vagy rokon gyerekeket, hogy gyermekünkre velük játszva észrevétlenül ragadjon azok nyelve.
Nemrég egy erdélyi származású Németországban élő kétnyelvű édesanya fordult hozzám, aki elmesélte, hogy nagyon szeretné, ha kislánya a német mellett jól megtanulna magyarul is, viszont annak is örülne, ha valahogy románul is meg tudná értetni magát. Miközben azokról a módszerekről meséltem neki, amelyek segítségével két nyelvet is át lehet adni, valahogy szóba került, hogy a román barátnője egy ugyanolyan korú gyerekkel, mint az övé, pont a szomszédjában lakik. Amikor a barátnőjénél játszottak a gyerekek, az németül beszélt hozzájuk, mondván, hogy azt mindegyik érti.
Azt javasoltam neki, hogy beszéljék meg, hogy amikor a kislánya átmegy játszani, akkor a barátnője ne váltson nyelvet és beszéljen hozzá is románul. Ha nem ragadt rá addig annyi, amíg az édesanyját hallotta a szomszédasszonyával beszélgetni, hogy megértse a legalapvetőbb dolgokat a kontextus segítségével, akkor eleinte meg lehet kérni a gyerekeket is, hogy tolmácsoljanak egymásnak.
Minél természetesebben oldunk meg egy ilyen helyzetet, annál biztosabb a siker.
Nagyon gyakran mesefilmekről kérdeznek a szülők, hogy melyek a leghatékonyabbak egy másik nyelv gyakorlásához. Ezekből is szívesen ajánlok, vagy elmondom, hogy lehetőleg milyen kritériumok szerint válasszatok, de biztos, ami biztos, az élő beszédnél nem sok hatékonyabb módszer van a nyelv aktiválásához.
Több tannyelvű iskolákban is elkerülhetetlen, még akkor is, ha az osztálytermekben egységesen használják egyik vagy másik nyelvet, hogy az udvaron, vagy a folyosókon a szünetekben a különböző csoportosulások eltérő nyelvet használnak. Többek között ez is befolyásolja, hogy a gyerekek melyik nyelvük elsajátításában haladnak gyorsabban vagy esetleg éppen lassabban. A már meglévő barátságokat nem érdemes felbomlasztani, viszont iskolai csoportmunkánál lehet arra figyelni, hogy több ilyen spontán csoport között is legyen átjárás.
Kiválóak az olyan feladatok például, ahol a gyerekek egy rövid listát kapnak és ezek közül választanak, hogy melyikhez húznak leginkább. Ilyen lehet akár egy szín is, zöld, piros, kék, sárga, vagy mértani formák: kör, négyzet háromszög vagy rombusz, de bármilyen más témában lehet ilyen kategóriasort találni, amely közül mindenki kiválaszthatja a magáét, és neki kell megtalálni azokat, akikkel megegyezik a preferenciájuk. Ez is lehet a csoportképzés egyik módja, és miközben kialakulnak a csoportok, már beszélgettek is egymással a fiatalok és ki is derült valami nem a hétköznapi kliséken belül mozgó új információ a másik személyről. Ez aztán újabb kapcsolatok forrása lehet.
