Miközben külföldön élve igyekszünk átadni anyanyelvünket és kultúránkat a gyerekeinknek, ott áll előttünk a feladat, hogy mi is lehetőleg magas szinten sajátítsuk el az illető ország nyelvét esetleg nyelveit és minél mélyebb ismereteket szerezzünk annak kultúrájáról. Az eredményesebb integráció jegyében sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy az a legjobb, ha az újonnan jövők minél gyorsabban lemondanak az anyanyelvükről. Erre azonban a legújabb tanulmányok alapján semmi szükség, hiszen a gyerekünknek is azzal segítünk leginkább, ha folyamatos az átmenet és az új kultúra átvételét nem állítjuk szembe a hozott kultúrával és nyelvvel.
Ma azonban megfordítom a nézőpontot és arról írok, hogy miben tudja szülei integrációját és ezen belül a nyelvtanulását segíteni a többnyelvű gyerek? Hiszen a jó nyelvtudás a sikeres beilleszkedés első lépcsőfoka. Hosszú és göröngyös út egy új nyelv elsajátítása, és ha ez már felnőttként jut osztályrészünkül, akkor minden segítség jól jön. Nemcsak a saját hibáinkat kell nagyon megbecsülni, mert azokból is sokat tanulunk, hanem még a gyerekeinkét sem árt árgus szemekkel figyelni. Miközben mi az új ország nyelvét tanulgatjuk, a gyerekek óriás léptékkel haladnak ugyanazon az úton, ahol azonban védtelenebbek, az a származási nyelvük. Az azonban, hogy magyarul milyen jellegű nyelvi vétségeket követnek el, az egyáltalán nem a véletlennek köszönhető.
Egynyelvű gyerekeknél is előfordul, hogy helytelenül mondanak valamit, jellemzően például óvodás vagy kisiskolás korban, amikor elkezdik észrevenni a nyelvi szabályokat és bár a kivételt képező formát addig már jól használták, hiszen ismételték a kijelentéseket, most a valóban önálló alkalmazáskor a rendszernek megfelelően alkalmazzák őket. Tehát vagy nem tartják be a rendhagyó formákat, hiszen a frissen felismert szabályt alkalmazzák, vagy akár fordítva, a kivételt alkalmazzák, például amikor azt mondják, hogy adol vagy tudol, mint a nézel és főzöl esetén. Könnyen elkerülheti egy gyerek figyelmét, hogy a nézel és főzöl esetén az s, sz, z, szótővég miatt nem lehet az sz ragot használni, mivel nem hallatszana.
A többnyelvű gyereknél ezekhez még hozzájönnek a másik nyelvükből kölcsönvett elemek. Például amikor egy ilyen mondat hangzik el a szájukból:
Nem tudom, ha Anna nálunk fog aludni.
Ahelyett, hogy:
Nem tudom, hogy Anna nálunk alszik-e
Egy ilyen hiba számunkra egy fontos információt rejt arra vonatkozólag, hogy jobban megértsük a másik nyelv nyelvtani struktúráját. Például ebben az esetben, amikor a mi e kérdőszavunk szerepét a ha szó tölti be.
A kiejtésre vonatkozóan is segítségünkre lehetnek a hibák. Amikor az első osztályosok fogalmazást írnak például németül és a német anyanyelvű társaikhoz hasonlóan Peter helyett Peta-t írnak. Német anyanyelvű gyerekeknek sem könnyű az egyébként a fonetikus párhuzamokat meglehetősen tisztelő német írásrendszerben felbukkannak olyan jelölések, amik ettől eltérnek. Nekik is hónapokig kell gyakorolni az er végű szavaknak az írását. Viszont számunkra, akik szintén hajlamosak vagyunk követni a fonetikai egyezéseket, ráismerjünk, hogy az er ezeknek a szavaknak a végén sokkal inkább egy a-ra hasonlít. Nagyon sok nyelvből hozhatnék hasonló példákat.
Tehát visszatérve a magyarul helytelenül használt mondatra, miután szépen elmondtuk gyerekünknek magyarul is helyesen a mondatot, magunkban elgondolkozhatunk azért azon, hogy vajon honnan eredhet ez a furcsa használat, sőt belekukkanthatunk akár a másik nyelv egy nyelvtankönyvébe vagy szótárába is, aztán elégedetten konstatálhatjuk, hogy így mi is tanultunk valamit.
