Tudtad, hogy egy gyerek akár ötszörösét is érti annak, mint amit el tud mondani? Ehhez az adathoz 18 hónapos gyerekek vizsgálatánál jutottak, vagyis ahhoz, hogy egy 50 szót használó kisgyerek a méréseik szerint 250 kifejezést biztosan értett.
Ezt a kísérletet egynyelvű gyermekekkel végezték és többnyelvűek esetében nem érdemes mérvadónak tekinteni magát a számot, viszont az arányra érdemes hangsúlyt fektetni. Azt persze empirikusan biztosan minden szülő, aki az anyanyelvén kívül más nyelveket is beszél, saját bőrén tapasztalhatta, hogy az aktív és a passzív szókincse között a második nyelvén meglehetős a különbség.
Visszatérve a gyermekünkhöz, miért érdekes ennek a többszörös eltérésnek a hangsúlyozása? Ha belegondolunk abba, hogy úgy segíthetjük szókincsének a fejlődését, ha kissé meghaladja a jelenlegi szintjét, amit mesélünk neki, akkor ahhoz fontos, hogy jól saccoljuk meg a passzív szókincsét.
Az előadásaimon amikor azt kérem, hogy találják ki ezt az arányt, a közönség soraiból nagyon eltérő becsléseket szoktam hallani. Aki nem ismeri ezt az adatot, annak egyetlen támasza van ahhoz, hogy megválaszoljon egy ilyen kérdést, az pedig a bizalma.
Ha magasabbnak találtad ezt a számot, mint amennyire eredetileg gondoltál, akkor még időben vagy, hogy átértékeld a kommunikációs stratégiádat. Hiszen, ha igyekszel a gyermekeddel túlságosan egyszerűen beszélni, akkor ezzel pont a tanulás lehetőségétől fosztod meg.
Más esetben is láttam, hogy konkrét szituációkban elhalványulhat annak az egyébként feltételezhetően meglévő ismerete, hogy azzal tanítunk, ha a mércét éppen egy kicsit feljebb helyezzük, mint ahol gyermekünk éppen van. Mondok egy példát.
Egy édesanya egyszer a jelnyelvről kérdezett. A jelnyelv elsajátításának sok előnye van, például az, hogy a gyerekek gyorsabban kezdenek el fogalmi szinten kommunikálni, hiszen egy-egy kifejezést könnyebb számukra a kezdetekben kézmozdulattal jelezni, mint szájjal a megfelelő hangot artikulálni. De az volt az érzésem, hogy itt valami másról van szó, igy tovább kérdezősködtem. Magyarázatából kiderült, hogy az egy éves kora felé közeledő kislánya nagyon ügyesen gesztikulált és ez késztette őt arra, hogy elgondolkozzon azon, hogy ha ö maga ezen a vonalon haladna tovább, akkor ez hasznos lehetne az egymás közötti kommunikáció továbbfejlesztéséhez.
Tehát mintha nem vett volna tudomást arról, hogy a nyelvtanulásnak csak egyik fázisa amikor egy kisgyerek a gesztikulációval igyekszik megértetni magát. Ez a szint pedig már közvetlenül a beszéd megjelenésének az előjele. Tehát ilyenkor nem az a kicsit több, hogy gyermekünkkel a nonverbális kommunikációt erősítsük meg, hanem éppen az, hogy ilyenkor nekünk már verbálisan, vagyis beszélve kell tartani a frontot, hiszen enélkül hogyan tudna továbblépni?
Egy másik édesanya azt mesélte, hogy bölcsis korú kisfiának például munkába induláskor nem magyarul mondja, hogy pénzt keresni megy, hanem angolul, mert úgy érzi, hogy magyarul a pénz absztrakt fogalmát a gyermeke még nem értené meg.
Pedig, ha a gyerekek egy fogalommal már az egyik nyelvükön megismerkedtek, akkor csak azt kell neki megtanulni, hogy azt, hogy mondják a másik nyelven. Tehát ezek elsajátítása a legkönnyebb. Az ő esetében pedig erről volt szó.
Mindenkinek lehet olyan elképzelése a többnyelvű gyerekek nyelvtanulásával kapcsolatban, ami akár saját tudásának is ellentmond. Annál hatékonyabban tudod gyermekedet segíteni, minél korábban rájössz ezekre. A sajátját mindenki nehezen ismeri fel. De ebben is segítek akár egy első 20 perces ingyenes konzultáció során is. Próba szerencse!
