Abban az iskolarendszerben, ahol az ember felnőtt, sok íratlan szabállyal van tisztában, anélkül, hogy ennek különösebb jelentőséget tulajdonítana. Tanulmányok szerint a tanárok is, annak ellenére, hogy az egyetemi képzésük során esetleg már más módszertant tanultak, gyakran öntudatlanul is visszatérnek, ha csak elemeiben is azokhoz a módszerekhez, amelyeket iskolai diákként tapasztaltak meg. Egy kicsit olyan ez, mint aki szülőként, minden igyekezete ellenére egyszer csak azon kapja magát, hogy egy olyan mondat szaladt ki a száján, amit gyerekkorában a saját szüleitől nem szívesen hallott.
Az iskolai oktatás akármennyire is hasonlít struktúrájában egymásra a különböző országokban, hiszen még ha máshogy hívják is, nagyjából mindenhol van bölcsőde, óvoda, vannak kisiskolások, középiskolások stb., meglehetősen országspecifikus arra nézve, miként folyik maga az oktatás. Ennek csak egyik apró eleme az értékelés különbsége.
Az értékélés célja lehet a szelekció, lehet az intézményen kívülieknek, egy másik iskolának, vagy a szülőnek nyújtott információ, de szólhat a tanulónak is, részletesen elemezve, hogy az a tervezett tananyag milyen pontjait milyen eredménnyel sajátította el. Hangsúlyozhatja magát a tanulási folyamatot is, hiszen a tanulás módja, vagyis az, hogy valaki hogyan jutott el egy eredményhez, az legalább annyira fontos, mint a megoldás.
Különböző országokban néha csak árnyalatnyiak a különbségek, másokban esetleg az értékelés teljesen ellenkező aspektusára helyezik a hangsúlyt. Mint az alábbi esetben, amit nemrég egy Svetlana Buko-val készült interjúban olvastam:
„The only difficulty I had was in history because it was taught differently. In the classical Soviet school system, it’s all about learning facts. I remember when my American teacher talked about WWII, I knew everything about it in terms of dates, battles, Allies. But I quickly learned that wasn’t enough for class discussions and assignments. For a homework, my teacher asked the class to write about how they felt about the war and to my surprise, I failed the assignment, my first F! My teacher, Mr. Sartini, then sat down with me and said, “I’ll teach you how to think about it. Just tell me what you feel.” And this was a completely new way of learning for me. I had never been asked what my feelings were. So I gave examples from the stories of my two grandmothers who had fought in the war and were part of the city siege. I connected the patriotic and human components and explained how these stories were told in my family. And this brought me a completely different perspective of the war. When I teach my intercultural students, I always tell them about this experience to show them how different educational systems shape your mindset and ways of looking at the world.”
A nyelvórákon a hibák javításában is különböző variációk alakultak ki, attól függően, hogy a tanulásnak mi a célja. Ha a tanulók kommunikációs készségét szeretnénk javítani, akkor nem szakítjuk őket félbe lépten nyomon, hanem jegyzetelgetve hallgatjuk őket és csak a beszámolójuk után beszéljük meg együtt a nyelvi vétségeket. Nincs ez másként az írásban sem. Főleg a legkisebbek esetében, akikkel még nem vettük át a nyelvtani rendszert, nem javítunk feltétlenül mindent, ha az a cél, hogy erősítsük a narratív kompetenciájukat. Hiszen ezzel is arra ösztönözzük őket, hogy fejtsék ki szabadon, hogy mit gondolnak, mit éreznek. Más feladatokban viszont, ahol kifejezetten a helyesíráson van a hangsúly, ott figyelünk a részletekre.
A gyerekek egyébként gyorsan ráéreznek a kritériumokra, hiszen egyéb helyzetekben is ugyanilyen módon igazodnak a környezetükhöz. Így tanulják meg környezetük értékrendjét, szokásait. Az iskolai értékelésben elengedhetetlenül leképeződnek az adott kultúra súlypontjai. Ha a gyerekek kicsi koruk óta egy másik országban élnek, nincs más tapasztalatuk, ami az új helyzetet más szögből világítaná meg, akkor maguktól ők ezt a sajátjuknak fogják megélni, ugyanúgy, mint anno mi a miénket.
Ilyen, vagy hasonló helyzetekben a leghasznosabb negatív felhangok nélkül egyszerűen csak időben, esetleg még a félév elején rákérdezni, hogy mi kerül majd be az értékelésbe és ezt esetleg a különböző tanároknál egyenként is. Biztos, ami biztos.
