Évtizedek óta tanulmányozzák, hogy melyik az a kor, amelyik legalkalmasabb az idegen nyelv tanulására. A gyerekek számára az a legkedvezőbb, ha kicsi koruk óta egyszerre van lehetőségük hallani a jövőbeli nyelveiket. De mi a helyzet, ha ez nem adott és a nyelvekkel egymás után kerülnek kapcsolatba?
A 70-es évekig a nemcsak a köztudat koncentrált a nyelvtanulás sikerességének leginkább egyetlen komponensére az életkorra, hanem nagyon sok kutatásnak is célja volt annak a pontos időpontnak a megtalálása, ami elválasztja a két korszakot, amikor meg lehet jól tanulni idegen nyelvet és amikor már nem. Ez azáltal is sokkal tragikusabb határnak tűnt, mivel semmilyen más enyhítő körülmény nem övezte. Ezen alapul a többnyelvűek definíciója is, amely különbséget tesz azok között, akik ez elött az időpont elött, illetve után kerültek kapcsolatba a második, vagy a további nyelveikkel.
Mikortól kései többnyelvű valaki?
A vélemények még sokáig azután eltérőek voltak, miután már nem kritikus (Panfield és Roberts, 1959) terminusa, hanem érzékeny periódusnak (Lenneberg, 1977) tekintették, de egyre nagyobb számban a serdülőkorra tették ezt a választó pontot.
Időközben azonban sokkal árnyaltabb lett ez a kép és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az életkor befolyásolja ugyan a nyelvtanulást, de nem olyan mértékben meghatározó, mint azt korábban gondolták és nem is biztos, hogy kifejezetten egy biológiai változáshoz kötődik, mint például a serdülőkor. Az egészen biztos, hogy az a legkedvezőbb a többnyelvűség szempontjából, ha a gyerek a születésétöl fogva tanulja az összes nyelvét és hogy ez a nyelvközpuntjuknak az agyban való elhelyezkedésére is hatással van. De ez távolról sem jelenti azt, hogy minden veszve lenne, ha a második vagy további nyelvekkel a gyerek egymás után kerül kapcsolatba, még akkor sem, ha ez az un. érzékenységi periódus után történik.
Mi a siker kulcsa?
Nyelvérzék? Ennek hiányával lehet mentegetőzni, ha nehezen megy a tanulás, vagy azzal lehet kérkedni, ha valaki gyorsan elsajátítja az idegen nyelveket. De mit is jelent közelebbről a nyelvérzék? Caroll 4 összetevőre hívja fel a figyelmet. Először is a jó hallásra. Abban az értelemben, hogy a beszédhangokat tisztán felismerjük-e, illetve mennyire pontosan tudjuk leutánozni őket. A második tényező a nyelvtani érzékenység, vagyis a nyelvtani rendszer elemei felismerésének a képessége, vagyis mennyire látjuk világosan például a szófajokat, az igét vagy a főnevet. A jó emlékező készség is ezek közé tartozik, hiszen a szavakat meg kell tanulni és fejben is kell tartani őket. A negyedik pedig a tanulási készség. Tanulási stratégiák ismerete és használata.
Ezeket a készségeket mind lehet fejleszteni, hiszen minél magasabb szinten rendelkezik velük egy gyerek, annál könnyeben tanulja majd meg a második nyelvét. Minél idősebb korában tanul valaki idegen nyelvet, annál inkább támaszkodhat az anyanyelvén megszerzett készségeire, amelyek a korral erősödnek és aki ezekben jó, az serdülőkorát követően is nagyon magas nyelvi szintre tud elérni. Sőt, még akár egy kisgyerekkel is sikeresen felveheti a versenyt még akkor is, ha mindketten immerziós módon tanulják a második nyelvüket. Kivéve, ha a kicsik már eleve többnyelvűek, hiszen ők ezekben a készségekben edzettebbek, sőt, ezért tanulnak akár a serdülőkor után is könnyebben további nyelveket is.
Ezek mellett azonban egyéb tényezők is fontos szerepet játszanak. Sok múlik például a tanuló motivációján és minél kisebbek, ez általában annál erősebb. A motiváció megér egy külön cikket, ezért erről egy további írásomban lesz majd részletesebben szó.
Viszont az sem elhanyagolandó, hogy egy serdülőkoron túli személy melyik nyelvet kívánja másodikként vagy sokadikként megtanulni. Ha annak az írásrendszere például nagyon eltérő, az is plusz nehézséget okozhat, hiszen egy nyelven már olvasni tudó nyelvtanuló alapvetően a sajátjából indul ki, és ez kifejezett nehézséget okoz az akcentus szempontjából. Akár latin betűk esetén is, hiszen azok is más hangot takarhatnak és az önálló tanulás során így önkéntelenül egy saját kiejtésmód rögzülhet. Az is más kérdés, hogy ezt mennyire tekintjük fontosnak. Nagyon sok nyelven belüli dialektus is eltér a sztenderd kiejtés szabályaitól és azok beszélői is különböző mértékben érzékelik ugyanazt a külföldi akcentust.
Ami nagyon fontos, hogy ne azokat a példákat tartsuk szem előtt, akik serdülő koruk után nem tudtak megbirkózni egy újabb nyelvvel, hanem azokat, akik igenis sikeresen megtanultak második vagy további nyelveket anyanyelvihez hasonló szinten. Sokkal többen vannak, mint gondolnánk. Ami nélkül biztosan nem megy, az a nyelvhasználat, a társalgás gyakorisága. Ezért érdemes az összes alkalmat megragadni, amikor lehetőség nyílik a beszélgetésre, és lehetőleg egy kisgyerek érintetlen önbizalmával és figyelmével felvértezve.
