„Segítségére lenne szükségünk. Nemrég költöztünk ki a családommal Németországba. A kislányom Tagesmuttihoz jár, de a nyelvi különbségek miatt elég nehézkes. Kislányom eddig semmit nem tudott németül, csak magyarul, de még azt se annyira tökéletesen. A Tagesmutti kérte, hogy tanítgassuk itthon…akár képeskönyv segítségével (magyar-nemet képeskönyv). De hallottunk olyat is, hogy itthon csak magyarul beszéljünk… Nem tudjuk, mivel segítünk a kislányunknak…nehogy keverje vagy elmaradjon a magyar nyelv… Tudna ebben segíteni nekünk?”
A húsvétre való készülődés közben kaptam ezt a kérdést. Mivel nem volt elég információm ahhoz, hogy ne csak általános, hanem valóban személyre szabott választ adjak, felajánlottam a 20 perces élő beszélgetést.
Akik ilyenen már részt vettek, tudják egyrészt, hogy akár egy egyszerű „ártatlan” kérdésből kiindulva milyen mélységekig tudunk eljutni akár 20 perc alatt is, például azért, mert olyan a nyelvtanulással, a többnyelvűséggel kapcsolatos személyes elképzeléseket kellett finoman megkérdőjeleztetni, amelyek a továbblépés hátráltatták.
Máskor pedig egy egyszerű kérdésből a többnyelvűséggel kapcsolatos egészen más tájakon kötünk ki, ami az illetőnek eredetileg eszébe sem jutott.
Harmadrészt pedig, mert a párbeszédbe hiszek még ezen a szinten is. Persze vannak nagyon konkrét kérdések, amelyekre néhány mondatban válaszolni lehet. (Nem akarom tovább húzni az idegeidet azzal, hogy a beszélgetésnek egy pontján az is felmerülhet, hogy miért jutott ez egyáltalán az adott szülő eszébe… és innét újból egy hosszabb párbeszédre lenne szükség.)
De térjünk vissza az eredeti kérdéshez. Nem tudom sajnos, hogy a gyermek hány éves. Arról nem is szólok, hogy egy rövid beszélgetés során néhány kérdéssel több információt tudnék arról is szerezni, hogy hogyan halad a magyar nyelv elsajátításával, illetve a szülők nyelvtudásáról vagy a nyelvtanuláshoz való hozzáállásukkal kapcsolatban. Előfordul, hogy ez utóbbira külön rá sem kell kérdeznem, mert a helyzetről való beszámoló kapcsán kiderül.
Ha a kérdésből jól értem, akkor az édesanyának az okoz nehézséget, hogy egyrészt azt hallotta, hogy neki csak magyarul kell beszélni a gyermekkel, a Tagesmutti pedig támogatást kért tőle a gyerek másik nyelvére vonatkozóan is.
Az, hogy mindenki a saját anyanyelvéért felelős egy többnyelvű családban, csak nagy általánosságban igaz. Mert egyrészt nyitottaknak kell lennünk a másik nyelv és kultúra iránt és fontos, hogy a gyerek számára biztosítsuk a lehetőséget, hogy legyen kapcsolata a másik nyelvvel is. Másrészt pedig különböző életkorokban és élethelyzetekben ezen felül is lehet a gyerek másik nyelvét is segíteni, ha erre szükség van.
Ez persze függ a szülő nyelvtudásától is. Ebben az esetben így ránézésre azt javaslom, hogy látogassák a helyi könyvtárat és az onnét kölcsönzött könyveket olvashatják eredeti nyelven. Jól megfér ez a magyar nyelvek magyarul való olvasása mellett.
Ötletek: https://www.pinterest.de/…/bilderb%C3%BCcher…/
A hétköznapi kommunikáció nyelvét nem biztos, hogy a mesekönyv fogja nyújtani. Viszont a könyvtár abban is segít, hogy ott is hallhatja a gyermek, ahogy a helyiek beszélgetnek egymással és akár egyéb, az ő korosztályának szóló programot is nyújtanak, amelyeknek nemcsak a tartalma a fontos, hanem az is, hogy a gyerek hallja, hogy előtte és utána milyen beszélgetések zajlanak le a közönséget alkotó családokban.
Másrészt a Tagesmutti: néha intézményekben sem mindenki rendelkezik a többnyelvűséggel kapcsolatos ismeretekkel és ilyenkor érdemes óvatosnak lenni. A mi kommunikációs készségünkön is múlik, hogy milyen finoman tudjuk meggyőzni őket például arról, hogy szerintünk nekik hogyan kellene eljárni, vagy csak megnyugtatni őket, hogy mi úgy látjuk, hogy minden rendben van és csak türelemre van szükség.
Illetve amíg gyermekünk szavakkal is kifejezi magát, addig is lehet javítani a helyzetén, hiszen a kommunikációnak nem csak verbális szintje létezik. Ha gyermekünk kedves, barátkozó, kíváncsi és figyelmes, és nonverbális szinten jól kommunikál, tehát kézzel-lábbal is megérteti magát, akkor könnyebben beilleszkedik a közösségbe akkor is, ha a nyelvtudása még nem éri el a korának megfelelő szintet. A szociális készségeket csoportban lehet csak fejleszteni, ezért hasznos rendszeresen vinni a gyerekeket családoknak szóló eseményekre, vagy legalább a játszótérre.
Most csak néhány pontra tértem ki, de ez a terjedelem is túllő azon, amit egy messengeres válaszadás során kényelmesen meg lehet ejteni. Nem tudom, hogy ebből mi lett volna a kérdező számára az evidens és mi az új információ, amellyel kapcsolatban aztán további részletekre térhettem volna ki. De semmiképpen nem szerettem volna megválaszolatlanul hagyni a kérdést, ha már valaki megtisztelt a bizalmával és hozzám fordult, még akkor sem, ha nem kívánt élni a 20 perces ingyenes konzultáció lehetőségével.
S, hozzáteszem, hogy ezért is hálás vagyok neki, mert a mai poszt enélkül nem jöhetett volna létre, vagy nem ilyen formában.
S ha már arról is szót ejtettem, hogy hogyan is működik a 20 perces ingyenes tanácsadás, akkor el tudjátok képzelni, hogy mi folyik az 5 hetes szülőtréningeken, ahol 9 óra hosszat mélyedünk el egy adott korcsoport nyelvtanulásával kapcsolatos témákban.
