Pontosan azért, amiért észtnek és finnek is. Mert nyelvünk minden egyes hangjához külön betű tartozik és mindig ugyanaz. Az eltérések minimálisak. Tudatában vagyunk, hogy mekkora előny ez akár abban az esetben is, ha külföldön neveljük a gyerekünket? 8 érvet hoztam ma nektek, hogy ezt megerősítsem:
Ez a típusú abc, amelyben a betű mindig ugyanazzal a hangzóval egyezik meg, nagyon könnyen és gyorsan megtanulható. A gyerekek mindössze pár hónap alatt megismerkedhetnek a betűkkel, és miután ezeket már gyorsan felismerik, először szótagolva, aztán teljes szavakat is összeolvasva gyorsan elsajátíthatják az olvasás tudományát. Legalábbis sokkal gyorsabban, mint azok a gyerekek, akiknek nem ilyen írásrendszer jutott örökségül.
A gyerekek egyedül is tanulhatnak, illetve fejleszthetik saját olvasási készségüket. Kevésbé vannak ráutalva a tanári vagy szülői hozzáértő segítségre. Ily módon kevésbé vannak beszorítva abba szociokulturális környezetbe is, ahová születtek. (Összehasonlítva azokkal a gyerekekkel, akiknek az írás rendszerük a miénknél sokkal bonyolultabb.)
Az olvasás gyors elsajátításának hála, sokkal több és akár nehezebb szöveget is korán el tudnak már olvasni, így esélyük van bővebb ismeretszerzésre. Érdeklődési körüknek megfelelően sokkal szabadabban választhatnak már kisebb korukban is olvasmányokat.
Magyarul könnyű új szókincset tanulni az olvasás során, mivel nyilvánvaló, hogy akár egy teljesen ismeretlen szót is hogyan kell kiolvasni, ezt követően pedig a kontextusból már gyakran ki lehet következtetni a jelentésüket. (Ösztönözzük őket arra, hogy kérdezzék meg a számukra ismeretlen szavak jelentését. Tanítsuk meg őket a szótár használatára!)
Az iskolában is kevesebb idő megy el a betűzgetésre és több idő maradhat az irodalomra, illetve magára az olvasmányokról való beszélgetésre.
Tanulási vagy kifejezetten olvasási problémával küszködő gyerekek is könnyebben megbirkóznak a nehézségekkel, mint azok, akiknek egy nehezebb írásrendszerű nyelv jutott.
Az előző pontból adódik, hogy mivel kevesebb a nehézség, a gyerekek kevesebb negatív érzelmi következménynek vannak kitéve. Kevesebb szorongás vagy depresszió fordul elő az olvasási problémák miatt.
Szülőként sincs feltétlen szükségünk arra, hogy magasan iskolázottak legyünk, hiszen enélkül is tudunk segíteni a gyerekünknek olvasni tanulni. (Aki aztán, persze ha talál könyvet a környezetében, maga is könnyen olvashat, amint az az előző pontokból már világossá vált.)
Van, akinek ezek után még mindig nincs bátorsága, hogy bevezesse gyerekét, akár külföldön élőként is, a magyarul olvasás tudományába?
