A hímzés, horgolás, de a kötés sem éli már fénykorát. Az iskolában azonban, ahol dolgozom, néhány éve újra bekerült ez a foglalkozás a délutáni tanfolyamok palettájára a bűvészkedés, a robotika és a különböző edzések mellé. Nemrég a folyosón futottam össze azzal a fiatal tanárnővel, aki ezt a csoportot vezeti. Hogy őszinte legyek, nekem mindig az édesanyám készítette, vagy legalábbis fejezte be azokat a kis darabokat, amit még az iskolában le kellett adni. A szabadidőmben is mindenféle más dologgal foglalkoztam és nem ültem volna le hímezni, vagy horgolni. Ennek felemlegetését azonban nem találtam a legmegfelelőbbnek ahhoz, hogy a szünetben rendelkezésünkre álló rövid időt barátságos hangulatban töltsük el, úgyhogy inkább abba az irányba vittem a társalgást, hogy milyen hasznos a gyerekek finommozgásának a fejlesztése. Ez ugyanis valóban sokat segít nekik többek között abban, hogy ügyesebben megtanulják leírni a betűket, vagyis az iskola első éveit könnyítik meg számukra. Az a gyerek, aki gyorsan befejezi a betűk gyakorlását és szép kerekre is sikerül neki, már eleve több dicsérettel kezd, mint akinek a vonalai még göcsörtösek, kilógnak a sorokból és esetleg többször ki kell őket radírozni, hogy nagyjából megfeleljen a mintáknak.
Sőt, tettem hozzá, még a matematikában is hasznos, hiszen az ujjakkal való számolás időszakában sem mindegy, hogy a gyerek mennyire ügyesen és gyorsan használja azokat és hogy mennyi időn belül fog a fejszámolás útján elindulni az ujjaira pillantás szükségessége nélkül, habár a fejében pontosan felidézve őket.
A kolléganőm türelmesen végighallgatott és csak utána egészített ki, hogy van bizony a kézimunkáknak egy további óriási előnyük is. Ez pedig a felgyorsult világunkban legalább olyan fontos, mint azok, amiket én említettem. A gyerekek ugyanis hetekig dolgoznak ugyanazon a darabon, amelynek az elkészült példányát ő az első órára már beviszi nekik. Vagyis a gyerekeknek meg kell tanulni, hogy egy szép horgolt plüssfigura, vagy egy tarisznya elkészítése nem megy egyik pillanatról a másikra. Hosszú hetek alatt varrják, horgolják, kötik őket, hogy olyan legyen, amilyennek elképzelték. Ez a kitartás az, ami legalább akkora segítséget ad majd számukra a többi tantárgy tanulásakor, mint a kézügyesség.
Ez az állhatatosság az, amire azoknak a gyerekeknek is óriási szükségük van, akiknek már idősebb korukban szeretnénk megtanítani az anyanyelvünket. De nemcsak nekik, hanem azoknak is, akik erre vállalkoznak. De milyen más módon lehet ezt a nehéz munkát egy kicsit megkönnyíteni?
Egy nagyobb gyerekkel már el lehet beszélgetni arról, hogy ez miért lenne jó és ki mindenki örülne neki. Ha kicsi korában beszélte a nyelvet, akkor mesélni lehet arról az időszakról, az első szavairól vagy az egykori tipikus kifejezéseiről. Ha valamikor már beszélt, akkor könnyebben megy majd neki a helyes, akcentus nélküli kiejtés. Illetve amit egyszer már tudott, azt gyorsabban visszatanulja, tehát könnyebb dolga lesz, mint annak, aki nagyobb korában tanul egy teljesen új nyelvet.
Beszéljük meg vele, hogy milyen módon szeretné, hogy tanuljunk. Beszéljünk-e hozzá például rögtön újra magyarul és ne segítsünk a másik nyelvén addig, míg legalább kétszer el nem ismételtük, körbe nem írtuk a mondatunkat? (Gondoljunk csak bele, hány gyerek tanulja meg így egy új ország nyelvét (immerziósan), ha a család máshová költözik. Vagy inkább szorítkozzunk eleinte egy-egy tevékenységre, például amikor főzünk, sütünk együtt. Egy támakör szókincsét könnyebb megtanulni és nagyobb biztonságot ad nekik, hogy tudják, hogy miről lehet szó. Ezt lehet aztán bővíteni további tevekénységekre, de mindig jó ideig ismételve azokat.
Vegyük figyelembe, hogy mindig többet értenek, mint amennyit aktívan használnak! Nem fognak azonban olyasmiről beszélni, amiről addig senkit nem hallottak, hogy mesélt volna. Tehát legyünk mi az elsők!
Hasznos olyan témákról beszélgetni velük, amivel éppen az iskolában foglalkoznak. Könnyebben fel fogják az új szókincset ismerni, ha a kontextussal tisztában vannak. Ugyanezt tarthatjuk szem előtt akkor is, amikor könyveket választunk nekik. Nagyon sok gyerekkönyv kapható különböző fordításokban. (Ismeritek a Geronimo Stilton sorozatot?)
Delegáljátok a nyelvtanítást! Kereshettek cserkész foglalkozásokat, vasárnapi magyar iskolát, online magyar órákat sőt, esetleg pár családdal összefogva magántanárt is fogadhattok. Ez nem elégséges arra, hogy sikeresen és gyorsan újra megtanuljanak magyarul, viszont, ha ezek apropójából otthon megbeszélitek, hogy mit csináltak, mi mindent tanultak az órán, akkor ezzel óriási támogatást adtok nekik, miközben könnyebb dolgotok van. (Ismeritek a Kiliki gyerekeknek írt magyar nyelvkönyvet és a videóit?)
Sokáig sorolhatnám még, hogy milyen módjai vannak az anyanyelv felfrissítésének, a részletesebb javaslatok azonban mindig egy-egy család adottságainak függvényében adhatók. Mivel pedig ez nem egy rövid időszak, azon belül is a különböző szakaszokban más és más támogatásra van szükség.
A legfontosabb azonban az, hogy eközben ne veszítsük el a türelmünket. Ha kimerülőben van, akkor gondoljunk a halasi csipkeverőkre! Mennyi odafigyelésre és kitartásra van szükségük, hogy egy gyönyörű terítővel elkészüljenek! Sokat tanulhatunk tőlük.
