Lelkünk tükre a szemünk, szokták mondani. Ugyanezt a nyelvünkről is el lehet mondani, hiszen nyelvhasználatunk is nagyon sok mindent árul el rólunk. Pedagógusok, logopédusok és pszichológusok állapítják meg általa a gyerek érettségi szintjét, lelkiállapotát vagy következtetnek kognitív fejlettségére. Ezek a tesztek és egyéb vizsgálati eszközök eredetileg az egynyelvű gyerekek fejlődését vették alapul, ami nyelvileg tekintve lineáris előremutató mozgást mutat és ez lett életkor szerinti szakaszokra, fázisokra lebontva.
Többnyelvű gyerekek esetén azonban ez a linearitás bonyolult rendszerré válik. Hiszen míg két nyelv elsajátítása csupán az időrend szempontjából szemlélve is kétféleképpen történhet, vagyis a gyerek párhuzamosan vagy egymás után sajátítja el a nyelveket, további nyelvek felvétele estén a variációk száma exponenciálisan nő. Lehet 3 nyelvet párhuzamosan is tanulni, egymás után is, de el lehet kezdeni eggyel, aztán bejöhet egyszerre kettő, vagy fordítva. Attól függően, hogy hová költözik esetleg az ember, vagy milyen iskolát választ a csemetéjének, illetve hogyan változik a család összetétele. Már ez is eltérő eredményeket ad a különböző életkorokban, és ennek arányában ezek közül bármelyik nyelvet tekintve eltérő eredmények születhetnek. Attól függően például, hogy mennyire erősödött meg a gyerek egyik vagy másik nyelve, esetleges beszédhibák is különböző szinteken jelentkezhetnek. Sőt, akár az egyiken igen, a másokin pedig egyáltalán nem. Azt persze, hogy mennyire felel meg a gyerek egyik vagy másik nyelvének a szintje a korosztályától elvártnak, azt a fent említetten kívül egyéb más tényezők is befolyásolják, például akár az is, hogy mennyire bensőséges kapcsolatban van azzal a beszélővel, akitől az illető nyelvet tanulja.
Az sem véletlen, hogy a többnyelvűség témakörében végzett kutatások kiemelten foglalkoznak a legkisebb korosztállyal, hiszen az eltérések ekkor lehetnek a legnagyobbak. Előfordulhat, hogy egy többnyelvű gyerek például a nyelvek összességében tud magas szókincset felmutatni esetleg nyelvtanilag korához képest még egyszerűbb formákat használ, mint a vele egykorú egynyelvűek, mert ugyanazokat az egyszerűbb formákat különböző rendszerekben tanulja. Idővel persze utol fogja érni önmagát. Ha a gyereket minden oldalról gazdag nyelvi környezet vesz körül, akkor a különbségek a tanulási folyamat előrehaladtával fokozatosan csökkenhetnek és magas szintet képesek elérni egyszerre több nyelven is. A világon számos híres író rendelkezett többnyelvű háttérrel.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a nyelvek ugyanabban a ritmusban fejlődnek és azt sem, hogy ez az egyetlen fejlődési vonal, a felfelé ívelő. Ha egy gyereknek több nyelv áll a rendelkezésére, akkor fennáll annak is a lehetősége, hogy akár el is felejthet belőlük akár egyet, akár többet is. Erről egy következő cikkben írok majd részletesebben.
Amit az összehasonlítással kapcsolatban fontos még tudni, az az, hogy a többnyelviség önmagában semmilyen nyelvfejlődési patológiát nem okoz, de immunitást sem nyújt ezek ellen. Tehát egy többnyelvű gyerek is lehet diszlexiás, de nem azért diszlexiás, mert többnyelvű. Néha ennek ellenére előfordul, hogy többnyelvű gyerekeket rosszul diagnosztizálnak, tehát anomáliaként értékelnek természetes jelenségeket, vagy elsiklanak valódi nyelvfejlődési rendellenesség fölött, egyszerűen a többnyelvűség számlájára írva az esetleges problémát.
Ezért nagyon fontos, hogy mielőtt bármilyen vizsgálatra visszük a gyereket, győződjünk meg róla, hogy figyelembe veszik-e a többnyelvűséget és fel vannak-e készülve rá, hogy ennek megfelelően foglalkozzanak a gyerekkel. Nem árt, ha óvoda-, iskolakeresés során is rákérdezünk, hogy az értékelési rendszerük tekintettel van-e ezekre a sajátosságokra.
