Ha gyerekünk 10-12 éves a külföldre költözéskor, vajon mennyi időre lesz szüksége, hogy elsajátítsa az új nyelvet?Biztosan rövidebb időre, mint a szüleinek. De mennyi az a kevés? Barátaival már 1-2 év elteltével felszabadultan fog beszélgetni, sőt, az iskolában is tud majd a tanárnak is válaszolni, illetve a csoportmunkákban is részt venni, nyilván, ha közben a tananyaggal is tisztában van. Miért kap mégis rosszabb jegyeket az írásbeli dolgozataira?
Mert ahhoz, hogy írni tudjon, magasabb szintű nyelvismeretre van szüksége, mint amit a hétköznapi társalgásaiban használ. Cummins tanulmányai alapján nagyjából 5-7 évbe telik, amíg a gyerek az új nyelvén utoléri magát, tehát olyan szinten ír, mint amilyenen az első nyelvén írt volna ugyanolyan idősen. Tehát nagyon fontos, hogy ne hallgassunk az első benyomásunkra, vagyis hétköznapi társalgási szintjét ne azonosítsuk a valódi nyelvtudással. De az írás készség sem csupán nyelvtudás kérdése és ebből indulhatunk ki, ha azokat a lehetőségeket keressük, hogy hogyan segíthetnének mégis gyerekünknek.
Egyrészt az írást előkészítő elemek döntőek. Teljesen mindegy, hogy milyen nyelven készül egy vázlat, milyen nyelven jegyzi fel a gyerek azokat a gondolatokat, amiből majd később összeáll egy leírás vagy fogalmazás. Ha körültekintően rendszerezte az ötleteit, például gondolattérképpel, (mind map) akkor akár alacsonyabb szókinccsel és egyszerűbb nyelvtani formákkal is világosan el tudja mondani, amit szeretett volna. Ami azonban legalább ennyire fontos, az a javítás fázisa. Miután elkészült, hagyjon elég időt a korrekcióra, esetleg ellenőrizze le a szótárban vagy a nyelvtankönyvben a szavakat és kifejezéseket.
Ahhoz, hogy egy témának a szókincsét jól megtanulja, azon a nyelven ajánlatos segédanyagokat keresni, amelyiken a fogalmazást írja. Ha azonban nyelvtudása még nem teszi lehetővé, hogy komolyabb szövegeket olvasson, akkor érdemes olyan kiadásokat keresni, amelyekben több az illusztráció, vagy akár videós magyarázatokat is. Sőt, ha először magyarul olvas a témában és csak utána a másik nyelven, akkor még hatékonyabb lesz a tanulási folyamat, hiszen nagyobb valószínűséggel meg fogja érteni a részleteket is, a magyar terminológiát is elsajátítja és utána felismerve a folyamatot, könnyebben azonosítja a szakszavakat is a másik nyelven is.
Ha ilyen korú gyerekekkel váltunk országot, akkor az is komoly előnynek számít, ha az anyanyelvén jó tanuló volt. Ez feltételezi, hogy széles a szókincse, és valószínűleg jó az olvasás és íráskompetenciája, illetve a tanulási módszerek elsajátításában is jó úton halad. Mindez óriási segítség lesz majd számára az új nyelv elsajátításakor. Illetve ahol ez nem valósult meg, ott ne várjuk meg, hogy egy még gyenge nyelvén sajátítsa el például az említett kompetenciákat, mert az dupla nehézséget okozhat számára, hanem akkor is, ha pillanatnyilag nem látjuk értelmét, hogy magyarul gyakorolja a fogalmazást, mégis egy ideig ezen lehet nagyon tudatosan dolgozni és ez lesz majd pozitív hatással a másik nyelven való írására is.
Ami azonban a serdülőkort követő új nyelv elsajátításakor még nehezebbnek bizonyul, az a helyes kiejtés és intonáció használata, hiszen a kutatók nagyjából erre az időszakra teszik a nyelv zenei elemeinek a helyes megtanulása képességének a végét. Ebből a szempontból előnyben vannak azok a gyerekek, akik már korábban is több nyelvet használtak és az új már a harmadik vagy negyedik, vagy esetleg további nyelvük lesz.
Ebben az életkorban az iskolán kívüli tanfolyamok, edzések kiemelten fontosak, hogy ezek keretében szerezzen helyi barátokat. Ez jelentősen megkönnyítheti számára az integrációt is és azt is, hogy a helyi kulturális értékek íratlan szabályaiba kaphasson tisztább belelátást.
