Te se tudod, hol áll a fejed a karácsony előtti rohanásban?
Nem tudom, hogy te is felírod-e a reggeli kávé mellett a napi teendőket, készítesz-e a bevásárláshoz listát, sütés–főzés közben olvasol-e recepteket?
Ha a rohanó hétköznapokban a digitális eszközökre támaszkodsz, akkor most a karácsonyra való készülődés idején vedd elő hozzájuk a papírt és a ceruzát! Illetve a jegyzetfüzetet, a könyvet, vagy csak egy fehér lapot. És nem azért, mert a lista ugyan a telefonban van, de a bolt közepén derül ki, hogy lemerült és nem is azért, mert sütés közben sokkal egyszerűbb egy papírra pillantani, mint lisztes kézzel próbálni lapozni a receptet a telefonon, miközben az épp frissíteni kezd.
Hanem mert képzeld csak el, hogy nézne ki, ha a karácsonyi fa mellé az asztalra a fagyasztóból vennéd elő a bolti pizzát!
A karácsonyi előkészületek arról is szólnak, hogy térjünk vissza ahhoz a ritmushoz, amit a természet diktál. A levesnek hagyunk időt, hogy főjön, a bejgli tésztájának megengedjük, hogy keljen, ameddig szüksége van rá – nem gyorsítjuk fel.
Miért ne térhetnénk vissza ugyanígy a kézzel való írásra? A papírról való olvasásra?
Hogy miért? Mert gyermekünk is fürkésző szemekkel figyeli az ünnep újdonságait. Minden apró változást észrevesz, és nemcsak lelkesen utánoz, hanem ezt hozzákapcsolja a készülődés ceremóniájához. Ahogy leutánoznak minket a legkisebbek, amikor mobilozunk, úgy fognak leutánozni akkor is, amikor listát írunk, jegyzetelünk vagy receptet olvasunk.
Ráadásul ezeknek a szövegeknek van még három jellemzőjük, amelyek mind motiváló hatásúak:
- rövidek,
- konkrét, kézzelfogható információra fókuszálnak,
- és közvetlen céljuk van.
Ezekkel az apró írás-olvasás gyakorlásokkal észrevétlenül segítjük őket hozzá a tudatosabb nyelvhasználathoz.
Így tudod meggyújtani a tudás gyertyájának lángját, ma, a negyedik ádventkor.
Meghitt ádventi vasárnapot kívánok!