Tudtátok, hogy másfél éves koráig a gyerekeknek egyáltalán nem ajánlatos képernyőről jövő programokat nézni? Háttértévézést is belevéve. Másfél és kétéves kor között maximálisan 20 percet, de az őt gondozó személlyel együtt, tehát nem egyedül. Ezt esetleg napi 1 órára lehet emelni, de a kíséret elhagyása nélkül. Ebben a korban ezeknek a határoknak a rendszeres és nagy mértékű túllépése (napi 3 órától) nemcsak viselkedésbeli problémákat, hanem kognitív és beszédfejlődési lemaradást is okozhat. A képernyőn keresztül való élő személyekkel való beszélgetés nem tartozik ebbe a kategóriába.
Az óvodás korúakat a háttér tévézés már szerencsére nem szakítja olyan intenzitással félbe, ha másvalamibe mélyedve játszanak, viszont érdemes odafigyelni, hogy nem hallanak vagy látnak-e olyasmit, amit nehezen tudnak feldolgozni. A jelenlegi háborús események csak ráadás az egyébként is reklámokkal és egyéb kereskedelmi célú információval higított programok dzsungelében, amit kisiskolásnál kisebb gyerekekkel nehéz megbeszélni. Illetve a témákról lehet az ő szintjükön beszélgetni, de ebben a híradások vagy reklámok képei nem igazán segítenek, sőt.
Az óvodás korosztályt annál inkább támogatják a szókincsük fejlesztésben a korosztályuk számára szánt filmek, minél magasabb az addig elért aktív szókincsük. Szokást is csinálhatunk abból, hogy mielőtt elkezdenénk lejátszani egy filmet, beszélgetünk vele egy kicsit arról, hogy mit néztünk az illető sorozatból legutóbb és esetleg mire emlékszik még belőle, vagy ha utólagosan kommentáljuk és diskurálunk egy kicsit a történetről. Ez azért is fontos, hogy a frissen megszerzett szókincse a passzív zónából átkerüljön az aktívba, ráadásul így könnyebben el is tudja raktározni a hosszú távú emlékezetében is nemcsak a történetet, hanem ezzel együtt a szókincset is. Ehhez persze az sem árt, ha egy-egy film után nem rögtön következik a következő, hanem valamilyen más tevékenység, például egy séta, ahol tovább gondolkodhat a benyomásain.
Egyre több családban azonban tv már nincs is, viszont ennél több képernyővel ellátott készülék, amelyek nemcsak további lehetőségeket, de nehézségeket is rejtenek.
A jó gyerekfilmek vagy játékok onnan ismerhetők meg, hogy valamilyen új ismerettel gazdagítják a gyerekeket vagy a szociális együttélésre adnak jó példákat. Ha a gyerekek ezek során még egy idegen nyelvet is tanulnak vagy gyakorolnak, akkor két legyet lehet ütni egy csapásra.
Ezzel kapcsolatban hadd soroljak fel néhány angol nyelvű sorozatot, amelyek a tanulmányok szerint hasznosak a nyelvkincs bővítése szempontjából:
Sesam streets, Barney and Friends, Pinky dinky doo, Between the Lions (+angol helyesírás) Cyberchase (+számolás).
A tabletes aplikációk is kiváló lehetőséget nyújtanak a többnyelvű gyerekek számára, hiszen biztosítják a különböző nyelvek közötti átjárhatóságot. Pillanatok alatt lehet nyelvet váltani, és például utána lehet nézni adatoknak, vagy akár csak az instrukciót is elolvashatjuk különböző nyelveken. Ezáltal sokkal több lehetőségük van a gyerekeknek arra is, hogy magyar szövegekkel találkozzanak, vagy magyarul kelljen például írniuk.
A írást magyarul akár a távol élö nagyszülökkel is lehet gyakorolni, például zoomon és a képernyőn megosztva a dropboxot, amelyhez mindenki hozzáférhet és változtathat a szövegen.
De akár a whatsapp vagy egyéb hasonló aplikációk is kiváló lehetöséget nyújtanak a magyar írott nyelv aktív használatához.
Angol tanulásra például az Amazing alphabet, vagy az Our story appról szólnak elismerően a kutatások.
Általában ahhoz, hogy a gyerekek a pozitívumokat hozzák ki ezekből az eszközökből a nyelvtanulás szempontjából is, az attól is függ, hogy mi szülők mennyire vagyunk otthon a virtuális térben. Minél jobban tudjuk, hogy mire lehet őket használni, annál jobban tudjuk ezt átadni a gyerekeknek is. Akiknek a felhasználással maguknak is vagy nehézségeik vannak, vagy esetleg függők, nehezebb átadni a kiegyensúlyozott és megfelelő alkalmazást.
Olyan ez, mint az evés. Hiszen annyi édességet és egészségtelen ételt lehet kapni, hogy nem veszélytelen ösztönösen dönteni a gyerekek étkeztetésével kapcsolatban sem. Ha csak arra hallgatnánk, könnyen előfordulhatna, hogy csak „fast food”-ot és édességet adnánk nekik, egyrész mert az összes reklám ebben támogat meg minket, másrészt pedig mert könnyen hozzáférhetők és harmadsorban a gyerekek is örömmel fogadják, ha ilyesmivel kínáljuk meg őket. A gyerekek egészséges étkeztetésének elsajátításához hasonlóan nem árt, ha rendelkezünk azokkal a kritériumokkal is, amelyek a digitális eszközök „egészséges” használatát segítik.
A kisiskolás korosztályt már könnyebben meg lehet tanítani a felelős használatra, felhívni a figyelmüket a veszélyekre. Ezeknek a magyarázatoknak a minősége sem utolsó a nyelvgyakorlás szempontjából, arra nézve sem, hogy valószínűleg néhányszor azért el kell, hogy ismételjük.
Illetve az ő korosztályuk az utolsó, amelyik még hallgat ránk, vagy ránk is, hogy mit és mennyit nézzen vagy játsszon. Érdemes ezzel élni, mert a tinédzsereknél erre már alig-alig lesz majd lehetőségünk.
Azért írtam ma erről, mert beszed fejlődési lemaradással többen fordultak hozzám az utóbbi napokban. Ennek természetesen nem csak a kisgyerek képernyő elött töltött, korának megfelelően túlságosan hosszú idő lehet az oka, de ez is egy befolyásoló tényező.
Bármikor lehet változtatni egy rossz szokáson, de a legfontosabb az, hogy kérjél segítséget, hogy valaki arra az időre, amikor te a kezébe nyomnád a mobilodat, vagy bekapcsolnál egy sorozatot, foglalkozhasson vele. Ha nehezen viseled esetleg az egyedüllétet a gyerekkel, főleg külföldön, ahol a rokonságra sem tudsz számítani és esetleg még nem alakult ki egy olyan baráti köröd, akikre támaszkodhatnál, akkor ebben lehet, hogy éppen egy bölcsi segíthet, vagy akár az is, ha te magad hívsz meg hozzátok gyerekeket, mert minél többen vannak, annál jobban eljátszanak egymással is. Az fontos, hogy se a filmet, se az elektronikus játékokat ne használd a gyerekek lenyugtatásra.
