A szókincs a többnyelvűek Achilles sarka. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne széles szókincsük egyik vagy másik nyelvükön, vagy akár mindegyiken. Inkább csak arra utal, hogy ez nem automatikus, hanem általában tudatos munka eredménye. Az viszont megnyugtató, hogy miközben a kiejtésre és a nyelvtani rendszer pontos és tévedhetetlen elsajátítására a természet egy meghatározott intervallumot nyújt, ezt hívjuk érzékeny periódusnak, a szókincs elsajátítására és bővítésére az egész életünk rendelkezésre áll. Folyamatosan tanulunk nemcsak többnyelvűek, hanem egynyelvűek is új szavakat és kifejezéseket, hiszen a környezetünk is folyamatosan változik, még ha ugyanazon helyen élünk is.
Elméletileg tehát a gyerekek előtt korlátlan a lehetőség a szókincsük bővítésére, persze ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, bár nem kizárólagos tényező a ráfordított idő arra vonatkozóan, hogy a gyerek az egyik vagy másik nyelvén éppen milyen szinten van.
Természetes, hogy változóan, több kevesebb idő jut egyik vagy másik nyelvre, de érdemes kihasználni akár a keveset is, ha többre nincs lehetőség. A mesék, a könyvek ebben óriási segítséget nyújtanak.
De vajon szükséges-e beszerezni ugyanazokat a könyveket egyszerre több nyelven is? Ahhoz, hogy a gyerek megismerkedjen magával a történettel, ahhoz mindegy, hogy melyik nyelvén hallja, vagy olvassa. Viszont ahhoz, hogy erről beszélni vagy írni is tudjon, ahhoz első látásra úgy tűnik, hogy praktikus lehet. Minél kisebb a gyerek, annál szívesebben hallgatja meg ugyanazt a történetet újra meg újra, tehát ilyenkor még szabadabban lehet élni a megduplázott, triplázott könyvekkel. Viszont, ahogy a gyerekek nőnek, erre egyre kevésbé lehet majd őket erre rávenni. A tudásszomjuk ugyanis annyira kibővül, hogy inkább mindig valamilyen újdonságot követelnek és ez rendben is van. Ilyenkor arra érdemes inkább figyelni, hogy a mérleg nyelve ne csússzon el egyetlen nyelv irányába, hanem továbbra is forgasson könyveket az összes nyelvén.
A könyveknek és általában az írott szónak a gyerekek számára azért is nagy a jelentősége, mert ártalmatlanabb, mint a képi kifejezés. Ha egy könyvben esetleg a korának nem megfelelő történettel, helyzettel találkozik, azt ki sem hallja belőle, miközben egy agresszív vagy szexuális tartalom, amit például egy filmben lát, megragadhat benne. Ha ilyesmiről hall, vagy olvas, akkor attól el tud fordulni, vagy annyit tart meg magának belőle, amennyit fel tud dolgozni. Ugyanaz történik ilyenkor, mint amikor egy új szót ért teljesen és valamit számára már ismert dologgal egészíti ki. Például amikor azt mondja a sütőtök levesre, hogy csütörtök leves. Ha pedig túl sok számára nehezen értelmezhető dolgot talál egy történetben, akkor azt minden további nélkül otthagyja. Tehát tud ellene védekezni.
Visszatérve az idő faktorra, ha valóban nagyon kevés időnk marad a hétköznapokban a gyerekekre, és úgy vesszük észre, hogy sokat gyengült a magyar nyelvtudása, akkor kereshetünk olyan magyar nyelvű anyagokat, amelyek az iskolai projektjeikkel azonos témákat dolgoznak fel. Mert ha az iskolai órákon már betekintést kapott az adott témakörbe, akkor könnyeben megérti az azzal kapcsolatos szöveget egy másik nyelven is. Persze az sem baj, ha olyan könyvet választunk, aminek ahhoz semmi köze, viszont őt sokkal jobban érdekli. A pozitív hozzáállás legalább annyira megkönnyebbíti a tanulást, mint az objektív tényezők, például amit említettem, a már ismert szövegkörnyezet.
Tulajdonképpen másodlagos az a kérdés, hogy ugyanazt a könyvet különböző nyelveken olvassuk fel nekik, vagy ugyanannak a sorozatnak a különböző részeit osztjuk meg a nyelvek között, ami egyébként egy kitűnő módszer, vagy ha teljesen különböző könyvekkel ismertetjük meg egyik vagy másik nyelvén. A legfontosabb az, hogy legyen jelen az életében a mese, a mesélés, az olvasás. Mert ha saját maguk is szívesen olvasnak, akkor már nemcsak a tőlünk közvetlenül kapott szókincshez lesz hozzáférésük, hanem ettől függetlenül saját maguk is tudják azt bővíteni. Ez képez igazi páncélt az Achilles sarkukra.
