Pár héttel ezelőtt alig néhány nap különbséggel szinte ugyanabban a helyzetben kért segítséget egy francia–spanyol kétnyelvű apuka Kolumbiából és egy német-magyar kétnyelvű anyuka Magyarországról. A kolumbiai család a 7 éves kislánnyal Kanadába szeretne költözni és ehhez szeretnének addig is segítséget adni a gyereknek. A magyarországi család nem tervez költözni ugyan, és itt a kezdetekben volt is próbálkozás arra nézve, hogy a német is megmaradjon, de a gyerekek, akik közül a nagyobbik 7 éves korú, pillanatnyilag csak magyarul beszélnek.
A többnyelvűek válogathatnak, hogy kivel milyen nyelven beszélnek. Mindenkivel kiválasztják a preferált nyelvüket, amelyen aztán nem egyszerű változtatni, bár lehetséges. Ez általában az a nyelv, amelyek szintjét, ha összeadjuk, akkor a legmagasabb értéket kapjuk. A kiválasztás inkább saccolásra megy és az a célja, hogy mindketten a lehető leggyorsabban és legpontosabban jussanak információhoz, vagy adják át azt. A gyorsaság és gazdaságosság a nyelvhasználat egyik kiemelt kritériuma.
Miután két személy kiválasztott magának egy preferált nyelvet, akkor mindegyikük számára furcsán hangzik egy másikra váltani. A közös preferált nyelv érzelmi kapcsot is jelent, és nem egyszerűen adja át a helyét egy újnak, amelyik ilyen töltettel még nem rendelkezik.
Ha valamelyik fél ezt meg akarja változtatni, akkor inkább eredményesebb, ha az teszi ezt meg, aki “tanulni szeretne”, vagyis aki gyengébb szinten beszéli a másik nyelvét, vagy legalábbis az ő teljes egyetértésével történik.
Ha a döntés „felülről jön”, akkor a gyerekek egy ilyen váltást az addig megszokott nyelv által nyújtott érzelmi biztonság válságának élhetik meg és ez tiltakozást válthat ki belőlük. Ilyen esetben hasznosabb egy külső személy bevonása. Lehet egy anyanyelvű személy, aki hetente kétszer eljön a gyerekekkel játszani. Ez egy kiváló apropót nyújt ahhoz is, hogy azokról a játékokról vagy helyzetekről aztán a szülő is a másik nyelvén kezdjünk el beszélni velük. Esetleg lehet egy kis füzetük, akár csak egy rajzfüzet, de lehetnek benne akár nyelvi feladatok is és ennek kapcsán amikor a szülő átnézi a gyerekkel, hogy mit is csináltak aznap, szintén válthatnak a másik nyelvre. Egy konkrét dologhoz fűződő rituálé megalkotása is segíti az ilyen ugrást az egyik nyelvről a másikba.
Ezzel párhuzamosan a példaadás is jó eredményekkel kecsegtethet. Ha a gyerek hallja, hogy a szülő a másik nyelvet más személlyel vagy személyekkel használja, akkor ő is kedvet kaphat rá, és ehhez is segítség, ha „külön órákat” kap hozzá.
Egy ilyen jellegű előkészítés kiválóan megfelel egy másik országba való költözés elött. Jelentősen meggyorsítja a beilleszkedést. Ha azonban ilyen országváltás nem következik be, akkor érdemes odafigyelni az iskola vagy az idegennyelv választásra. Nehogy olyan osztályba kerüljön, amelyik akkor ismerkedik az illető nyelvvel és teljesen kezdőknek kialakított tantervvel dolgoznak. Mert nem sok jó származik abból, ha egy diák unatkozik az iskolában. Ha nagyon egyszerűnek találja az elsajátítani valót, akkor könnyen leszokik a módszeres tanulásról és félő, hogy későn veszi észre magát, amikor a többiek már esetleg leelőzték. Lehet gondolkozni kétnyelvű iskolában is, hiszen ott nagyon jól jön, ha a szülők ismerik az intézményben oktatott nyelveket. Ha ilyen nincs a közelben, akkor ajánlatos megbeszélni a tanárral, hogy a gyerek külön feladatokat kapjon az iskolában. Ezek a feladatok aztán újra kiváló apropót nyújtanak ahhoz, hogy a kétnyelvű szülő, a másik nyelvén segíthessen otthon a gyereknek. Egy ilyen segítség ürügyén tovább lehet játszani a másik nyelven, vagy egész más témákra kanyarodva tovább lehet beszélgetni.
Az említett esetekben nagy segítség az, hogy a szülők kétnyelvűek, tehát képesek a nyelvet annak teljességében átadni, vagyis a szókincsen és nyelvtanon felül a nyelv zenei elemeit, a helyes kiejtést, az intonációt és mindig az adott helyzeteknek megfelelő használatot.
Egyébként nagyon sok módja van a nyelv átadásának. Akkor se adjuk fel, ha esetleg egy adott időben nem éltünk velük, mert mindig lehet egy további lehetőséget találni, hogy gyerekeinket hatékonyabban tudjuk támogatni a nyelvtanulásukban.
