Szeressem vagy ne szeressem?

Britta Hufeisen elmélete a többnyelvűek nyelvelsajátításának 5 alaptényezőjét különbözteti meg. Ezek közül ma az érzelmi faktorral foglalkozom behatóbban.

A saját nyelvünket, vagy más nyelvet priorizáljak?

Szeressem vagy ne szeressem?

Mindenkinek volt kedvenc tantárgya az iskolában. Ennek a kiemelt státusznak az oka lehetett az is, hogy nagyon felkészült volt a tanár és élvezetes órákat tartott, az is, hogy a tantárgy a legjobb barátunknak is tetszett, de még az is, ha esetleg jól kezdtük az évet és már az első órákon sikereket értünk él és dicséretet kaptunk. A kedvenc tantárgyunkból pedig az átlagnál jobb jegyet szoktunk szerezni és ez nem véletlen. Tanulmányok igazolják, hogy amit érzelmileg pozitív környezetben tanultunk, az nemcsak mintha könnyebben menne a fejünkbe, hanem nehezebben is felejtjük el. Miért lenne más ez a többnyelvű gyerek esetében a nyelvekkel?

Persze ennek az ellenkezője is igaz. Ha egy nyelvet olyan beszélőtől tanul, akivel nem szívesen van együtt, vagy ha az illető nyelvvel kapcsolatban gyakran hall negatív megjegyzéseket és ha nem kap bíztatást ahhoz, hogy azt jól megtanulja, akkor elesik egy olyan lehetőségtől, ami egyébként nyitva állt volna számára. Hiszen csak annyin múlott volna, hogy érzelmileg is támogassuk.

Fontos tehát, hogy pozitívan álljunk minden nyelvhez, amelyikkel a gyerek kapcsolatban van és ne engedjük, hogy bárki lebecsülően nyilatkozzon a mi nyelvünkről! Nyilvánvalóan nem csak ezen múlik a sikeres nyelvtanulás, de kétségtelen, hogy ez egy fontos tényező.

A gyerek és a különböző nyelveket beszélők közötti kapcsolatnak tehát fontos szerepe van a nyelvtanulás szempontjából is. A kapcsolati preferenciák azonban a különböző életkorokban változnak. Az egészen kicsi gyerek számára a hozzá legközelebb személyek a mérvadóbbak. Ez egy időre kiegészül az óvónénivel, vagy a tanító nénivel, aztán ahogy nő egyre inkább az lesz fontos számára, hogy mi a véleményük a nyelvekkel kapcsolatban a kortársainak. Amikor még kicsi, akkor az számít leginkább, hogy mennyire toleráns a környezete a többnyelvűekre jellemző speciális tanulási folyamatával kapcsolatban, aztán pedig, hogy a társai menyire fogadják be. Eddigre már nemcsak az számít, hogy mennyire jól sajátította el a másik nyelvét vagy nyelveit azok szociokulturális elemeivel együtt, hanem hogy például mekkora értéket tulajdonítanak annak, hogy ő más nyelveken is beszél. Nem ritka, hogy miközben ugyanolyan munka van bármelyik nyelv elsajátítása mögött, a környezet sajnos egyik vagy másik nyelvnek kevesebb értéket tulajdonít.

Amivel nagyon sokat segíthetünk a gyerekeknek és az érzelmi hozzáállással is kapcsolatos, az az, hogy hagyjuk hibázni. Ha nem helyesen mond valamit, akkor anélkül, hogy megjegyeznénk, hogy már megint rosszul használta stb. Ismételjük el a mondatát helyesen, mintha misem történt volna.

Pl: -Mikor elmennek a vendégek?

- Hogy mikor mennek el a vendégek? Nem tudom…

Ha bántó megjegyzéseket teszünk a hibáira, akkor egy idő után inkább nem szólal majd meg az adott nyelven. Ha nem jut eszébe egy szó, inkább pótoljuk ki, vagy ha másik nyelvből hozott szót használt a mondatában, akkor is járjunk el ugyanilyen helyesbítő módon. Hiszen bármit is mond, azon már törte előzőleg a fejét. Mert ha abban a pillanatban megadjuk neki a választ, akkor az jobban belé fog ivódni. A szókincs gyorsabban nő, a nyelvtani hibák sajnos ellenállóbbak, általában ismételten felbukkannak, hiszen azok mögött más mechanizmusok rejtőznek.

Nagy feladat egyszerre több nyelvet helyesen elsajátítani, de azt is fontos tudni, hogy egyik nyelv sem gátja a másiknak, sőt, nagyon sok módja van annak, hogyan használjuk ki az egyik nyelvben már megtanultakat a következő nyelvek tanulásakor. Ne felejtsetek el, hogy az általunk átadott nyelv sikeressége is kulcsa a további nyelveiben való eredményességének és ez fordítva is igaz és ezért szeressük is egyformán mindegyiket!

 

Ahol még találkozhatunk, a Colegio Alemana.