Nyáron kifelé élünk, meztelen karunkon érezzük a hőséget, ha megered az eső, akkor sem kell esőkabát és az összes érzékszervünk ugrásra készen áll új ingerek befogadására. Én is ezeket kerestem korábbi kérdéseiteket bújva és eközben tűnt fel, hogy milyen gyakran merül fel az aggodalom, hogy a gyerekek nem akarják majd esetleg a magyar nyelvet megtanulni, vagy hogy nem lesz-e nekik túl sok még a magyar foglalkozásokra is járni az egyéb elfoglaltságaik mellett. Ötletek sorát kaphattátok és kapjátok majd továbbra is az oldalamon ahhoz, hogy élvezetes legyen a nyelvtanulás, de most, hogy kicsit lelassult a hétköznapok tempója, magam is elgondolkoztam rajta, hogy hogyan is történhetett, hogy nálunk ezek a kérdések 4 nyelv mellett sem igazán merültek fel.
Talán furcsán hangzik, de nem a nyelvek álltak a középpontjában a gyerekeim nevelésének. Amikor felolvastam nekik, verseltünk vagy énekeltünk, amikor programokat kerestem, bábszínházat, gyerekkoncertet vagy múzeumi foglalkozást, akkor mindig az volt az elsődleges, hogy érdekes legyen és a maga nemében magas szintű. Egy többnyelvű környezetben az ember az egyiket az egyik nyelven, a másikat a másikon találja meg. Néha persze utazni is kellett hozzá, de a szünidőnket is ehhez igazítottuk. Igényes gyerekprogramokat, gyerekkönyveket felnőttként is élvez az ember és szívesen tanul is általuk új nyelvet a gyerekkel együtt és az, hogy együtt élveztük ezeket, az mindannyiunk egyéni örömét is megemelte.
Talán ezért nem érezték koloncnak a gyerekek soha semmilyen nyelvnek a gyakorlását és azóta már felnőve ugyanilyen nyitottsággal fedeznek fel új és új dolgokat a már ismert bármelyik nyelvükön.
Lehet persze a nyelv alapján is dönteni, hogy milyen könyvet olvas fel az ember, milyen nyelvre állít egy filmet, vagy melyik kis barátját hívja egy kicsit gyakrabban át játszani. Erre elég, ha akkor kerül sor, ha az egyik nyelv aktív használata éppen csúszna lefelé, mert ilyenkor érdemes egy kicsit beleszólni a nyelvek fejlődésének a dinamikába. Viszont ezt sem ijedelemmel, hanem annyira magától értetődően, mint amikor az erősebb szélben egy melegebb sálhoz nyúlunk.
Persze a nyelv nemcsak eszköz, hanem az abban való elmélyedés is élvezettel jár. Minden nyelv egy önálló rendszer és a kifejezés gazdagságának az irodalmi művei adják a tárházát. Egymáshoz azonban különböző módon viszonyulnak. Minden nyelv más és más kikötőbe engedi a különböző nyelvek bárkáit és minden kiinduló nyelv más és más ösvényeken jut el egy új nyelv szívébe.
A gyerekek örömmel ízlelgetnek egy-egy szót, kifejezést és a többnyelvűek vidám szóösszetételeket találnak ki különböző nyelvek keresztezésével. Figyelnek mindenre és alapvetően nem a nyelvek szerint döntenek, hanem aszerint, hogy mit találnak érdekesebbnek. A tanulás egy biológiai ösztön és ennek a sodrása viszi magával a környezetükben levő nyelveket is. Bárcsak soha ne venné el a kedvüket senki ettől.
