Ágitól jött az alábbi kérdés:
„Olaszországban élünk, fiam 5 éves. Kiskorától fogva képes könyvekkel van körbe véve, de csak magyar nyelvűekkel, mert abból mesélünk. Most, hogy nagycsoportos lett, eljött az idő arra, hogy megismerkedjen a könyvtárral is. Hogyan iktassam be az olasz könyvekkel való foglalkozást? Lesz-e annak bármilyen negatív következménye, hogy tőlem olasz mesét hall majd és nem veti-e hátra ez a nyelvtanulását. A félelmem igazán az, hogy ezzel gyakorlatilag elveszítene abból a már egyébként is kevés időből, amit magyar beszéddel tölt hiszen az egyetlen vagyok, aki a nyelvet beszéli.”
Arról már írtam, hogyha a konyhanyelven túl szeretnénk jutni, akkor annak nincs más módja, mint könyvet venni a kezünkbe. A jó szövegértés nélkül nehéz jó nyelvtudásról beszélni. Az olvasás viszont nemcsak a szókincsre nézve meghatározó jelentőségű, hanem a tanulásban betöltött szerepe is óriási. Most ezt az aspektust szeretném egy kicsit bővebben tárgyalni.
Ahogy nőnek a gyerekek, egyre kevesebb időt töltenek el a szülőkkel, egyre nagyobb teret nyer az iskolai környezet és egyre szívesebben beszélgetnek inkább a kortársaikkal. Viszont, ha eddigre már megtanultak olvasni a szülők nyelvén is, és megszerették a könyveket, akkor ebben a fázisban is tovább tudnak fejlődni nyelvileg.
Olvasva azonban nemcsak nyelvet tanulunk, hanem általa jutunk új információhoz is. Az iskolában a tananyag nagyrészét olvasás útján kell a gyerekeknek elsajátítani, tehát nem mindegy, hogy milyen szinten művelik. És itt van a kutya elásva, hiszen egyrészt a nyelv zártnak, kirekesztőnek tűnik, másrészt a gondolkozás, a tudás átível a nyelveken, hiszen minden, amit az egyik általunk beszélt nyelven tudunk, azt a másikon is tudjuk, függetlenül attól, hogy melyik nyelven tanultuk meg. Canetti, a Nobel díjas többnyelvű osztrák író, aki az Oszmán Birodalomban, a mai Bulgáriában született, aztán Manchesterbe, onnét Svájcba és aztán Ausztriába került, említi, hogy a kisgyerekkorában a bolgár pesztonkáitól bolgárul hallott meséket németül is fel tudta idézni, pedig bolgárul akkorra már elfelejtett, mire németül megtanult.
Tehát olvashatunk a gyerekeknek másik nyelven is, nem veszélyeztetjük ezzel, hogy megváltozik az egymással egyébként általában használt un. preferencia nyelv. Nyilván, ha egyébként olvasunk nekik továbbra is magyarul. Biztosak lehetünk benne, hogy a gyerekek hallják, hogy melyik nyelvet használjuk magabiztosabban és jobban. Viszont ezzel egyrészt egy toleráns gesztust teszünk a másik nyelv felé, jó példát nyújtva, másrészt pedig lehetővé teszünk gyerekünk számára egy új ismeret megszerzését, egy könyv esetében egy új történethez való hozzáférést.
Gondoljunk bele abba is, hogy amit egy másik nyelven tanul meg, azt a mi nyelvünkön is tudni fogja. Ha az olasz olvasmányai hatására bonyolultabb gondolatot szeretne megfogalmazni és ehhez a te esetedben olasz szavakat kever majd a mondatába, akkor ezen te könnyen segítesz majd, helyesen elismételve az olasz kifejezésekkel tarkított mondatait, hogy magyarul is el tudja raktározni az új konceptusokat. Így tehát egyre jobban fog beszélni magyarul is.
Évekkel ezelőtt egy hűvös őszi este történt az alábbi eset, egy hegyvidéken lévő kis házban, ahová pár napra utaztunk. Az akkor éppen a serdülő kor küszöbén álló gyerekeim szokásukhoz híven saját olvasásra szánt könyveiket hozták el magukkal. Általában különböző nyelvű könyveket csomagolunk el ilyen utazások alkalmával, hogy egyensúlyban tartsuk a nyelveket. Kivételesen a házban is találtunk könyveket és miután átfutottam a címeket, megakadt a szemem René Goscinny művén, a Le Petit Nicolas-on. A szerző neve az Asterixből rémlett, nem ismertem egyéb munkáit. Belelapozgatva viszont első látásra beleszerettem és rögtön hívtam a gyerekeket, hogy megvan az esti kis olvasnivalónk. Mondanom sem kell, a lányoknak a nagy ágyban én olvastam fel a történeteket, noha én vagyok az egyetlen a családban, aki nem beszél jól katalánul, ugyanis a katalán kiadást találtuk meg. Dőltünk a nevetéstől mindannyian. Én nem állítom, hogy az összes poént értettem, de a kiejtésem biztosan hozzájárult ahhoz, hogy a többiek még jobban szórakozzanak.
Alighogy hazaértünk a néhány napos kikapcsolódás után, rohantunk a könyvesboltba, hogy a sorozat többi részét is beszerezzük. Ott azonban csak a spanyol kiadást találtuk meg de ez mit sem számított, napokon belül kiolvastuk az összes frissen vásárolt kötetet.
Most nyáron, a gyerekszobát pakolva, ismét kezünkbe került ez a sorozat és magyarul idéztük fel a poénokat, amelyek nagy részére a mai napig emlékszünk. Hogy melyik nyelven, azt most nem tudnám megmondani.
