Egy többnyelvű gyerek előtt nemcsak az a feladat áll, hogy lehetőleg magas szinten sajátítson el különböző nyelveket, hanem az is, hogy ismerje és megfelelően használja az egyes nyelvekhez tartozó viselkedési és interakciós stratégiákat is, tehát köznapi kifejezéssel élve, valóban otthon legyen minden nyelven.
Manapság szerencsére az idegennyelv oktatásban is egyre nagyobb szerepet kap a szorosan vett nyelven kívül nemcsak az adott „magas” kultúra, hanem a szociokulturális elemek figyelembevétele is. Ezek azok a részletek, amelyek hiánya okozza, hogy egy másik országban, pontos nyelvtani tudással és jó szókinccsel is kerülhetünk furcsa helyzetekbe, vagyis valami más történik, mint amire számítottunk.
Amikor egy gyerek egyszerre több nyelvet tanul egészen kicsi korától kezdve, akkor ez nem úgy történik, hogy minden nyelvét, ráadásul mindezekkel a társuló elemekkel egymástól teljesen elkülönítve sajátítaná el. A mondanivalója közlésétöl indíttatva, amikor az egyik nyelvéből hiányzik valami, akkor kölcsönveszi abból, amelyekből ismeri az adott az elemet. Ez lehet egy szó, egy nyelvtani forma, de a nyelv zeneiségének egyik szegmense is, mint például egy-egy hangzó kiejtése vagy intonáció is, sőt viselkedései elemeket is átvehet az egyikből és alkalmazhatja egy másikban, ha abban esetleg még nem élt meg hasonló helyzetet és így nem ismeri a pontos koreográfiát.
Miközben egy egynyelvű személy esetén a nyelv és annak szociokulturális háttere szerves egységet alkot, a többnyelvűeknél ez egy sajátos dinamika során alakul ki, amelynek folyamán a köztes helyzetek néha érdekes eredményeket produkálhatnak. Ráadásul amíg nyelvet akár egy személytől is el lehet sajátítani, a szociokulturális jellemzőket a közösségtől tanuljuk, az egyénnek a saját közösségével folytatott interakcióját megfigyelve. Ha nem csak egy magyarul beszélő személy van például a gyerek környezetében, hanem az adott helyen van kisebb nagyobb közösség is, akivel tartják a kapcsolatot, akkor az inputok mennyisége és minősége a mérvadó. A többnyelvű gyerek több nyelv egyidejű elsajátítása esetén is azokat a szociokulturális elemeket fogja inkább sajátjának érezni, amellyel gyakrabban van kontaktusban. Így fordulhat elő például, hogy:
Egy egymással nagyon hangosan társalgó kultúrából érkező gyerekek hazalátogatva az autóbuszon már egy másik nyelven, amelyikben egy halkabb társalgási mód az elfogadott, továbbra is nagyon hangosan beszélnek és feltűnően mutogatnak.
Vagy egy közvetlenebb nyelvhasználatot megengedő kultúrából hazatérve ismét nyelvet váltva ugyan, de tegeződve fordulnak egy számukra ismeretlen idősebb személyhez.
Minél magasabb a gyerek nyelvi szintje, a környezet ösztönszerűleg annál erősebben bünteti, ha ezeket a szociokulturális normákat nem tartja be. Ha akcentussal beszél, vagy nyelvtani hibákat ejt, hibás szókincset használ, akkor ugyanez a környezet általában megengedőbb szokott lenni.
Mit tehetünk ilyen esetben? Nyugodtan felhívhatjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy itt ez nem szokás és mik a helyi normák. Ezek az alkalmak ugyanis kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy beszéljünk ezekről a különbségekről. Egy többkultúrájú közegben felnőtt gyerek általában könnyebben megérti, hogy egy helyzetben többféleképpen lehet viselkedni. Ezeknek az eseteknek az egy részét hívjuk un. íratlan szabálynak és pont akkor szoktuk a jól nevelt kifejezést használni, amikor valaki jól ismeri ezeket a normákat és aszerint is viselkedik. Előfordulhat, hogy a jól neveltség egy másik kultúrában neveletlenséget jelent. Arra érdemes tehát törekedni, hogy gyerekünk minden környezetben az ott elvártak szerint reagáljon. Ezt pedig könnyebb elérni, ha beszélünk róla. Felesleges “udvariaskodnia” közvetlenül társalgó kultúrákban, és beszélgethet hangosan, sőt mutogathat is, másokban. Ez jelenti azt, hogy rendelkeznek interkulturális kompetenciával. Ennek kifejlődése pedig csakis tudatos tanulási folyamat eredménye lehet.
