Azokban a családokban, akikkel az öt hetes tréningeken dolgozunk nem ritkák a kétnyelvű szülők. Hogy őszinte legyek, engem ez eleinte meglepett. Született egynyelvüként magamból indultam ki és azt gondoltam, hogy ha valakinek, akkor nekünk okozhat fejtörést, hogyan álljunk helyt a több nyelven felnővő gyerekünk nevelése során.
Még a praxisom elején egy Németországban élő édesanya fordult hozzám, hogy tanácsot kérjen, hogy hogyan támogassa háromnyelvű kisfiának a nyelvi fejlődését. Az volt a fő aggodalma, hogy a három nyelv nem lesz -e túlságosan megterhelő egy kicsi gyereknek? Ezzel kapcsolatban igyekeztem dióhéjban elmondani neki a legalapvetőbb dolgokat, amiről úgy gondoltam, hogy számára kifejezetten fontosak lehetnek. Nem emlékszem pontosan melyik érvnél tartottunk, amikor félbeszakított, hogy igen, ezt ő is tudja, mert maga is két nyelven nőtt fel. Ezen pedig én lepődtem meg, mert igazán nem számítottam arra, hogy aki gyerekkorában sikeresen megtanult két nyelvet, abban felvetődhet bármilyen aggodalom, ha gyermekének csupán eggyel többel kell megbirkóznia.
Azóta azonban sokkal árnyaltabban látom, mi állhat a kérdés mögött. Nemrég, amikor egy három nyelven felnőtt édesanya kért segítséget 4 nyelvű kislányával kapcsolatban, már világos volt számomra, hogy mi lehet a háttérben és ez a bemutatkozásakor be is igazolódott.
Mert ezek a helyzetek, amikor a két vagy többnyelvű szülőkben kétségek merülnek fel, nem is olyan egyszerűek, mint azt első látásra gondolnánk. Ilyen esetekben először az illető szülőnek, akiben ez a kérdés felmerült, a saját többnyelvűségéhez való viszonyát érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálni. Érdekes például, hogy a személyes pozitív tapasztalataikat gyakran egy konkrét nevelési modellhez kapcsolják és abban a pillanatban, hogy ők maguk ezt nem tudják a saját családjukban pontosan rekonstruálni, előtörhet bennük a bizonytalanság. Például, ha az illető szülő arra emlékszik, hogy édesanyja otthon volt vele és ennek tulajdonítja a sikert, akkor, ha ő dolgozik, akkor nem látja ugyanúgy biztosítottnak a feltételeket, mert kizárólag az idő faktor foglalja le a figyelmét.
Olyan is előfordul, hogy ha másféle nyelvpárokról van szó a gyerek, mint a saját esetében, vagy ha nem találja pontosan azt az iskolarendszert az új országban, ahol jelenleg él, mint amelyikben ő maga tanult, de sorolhatnám a különbségeket.
Azt felejtik el, hogy sokféle módja van annak, hogy hogyan neveljünk többnyelvű gyerekeket, és így az erről való részletesebb tájékoztatás első körben már nagyon sokat segít. Szerencsére sokkal több tényező áll a sikeres nyelvtanulás hátterében, mint az idő, és többféle intézményi forma is eredményesnek bizonyulhat.
Máskor a többnyelvűek saját negatív tapasztalata áll útjában annak, hogy bizalommal kövessék és támogassák többnyelvű gyermekeik beszédtanulásának a fejlődését.
Sok más a többnyelvűséggel kapcsolatos téma mellett erről is beszélgettünk Gasparik Maja műsorában január 22-én szombaton a szlovákiai Pátria Rádióban.
https://www.rtvs.sk/radio/program/11349/1730029
Van, aki traumákat őriz a saját kétnyelvűségével kapcsolatban, vagy mert például atrocitások érték valamelyik nyelve használata miatt, vagy mert végül kétnyelvű származása ellenére nem tanulta meg egyik vagy másik nyelvét. (Ez persze távolról sem traumatikus mindenki számára, akivel ez megesik). De bármilyen formában élte is meg ezeket, és ha még mindig nem gyógyította be a saját sebeit, akkor legyen óvatos, hogy ne fakadjon belőle majd valamilyen furcsa hozzáállás a gyerekek nyelvtanulásához.
Mert néha pont a gyerekek születése aktiválhatja ezeket az emlékeket. Ebben az esetben viszont mindenkinek az a jobb, ha ezek minél gyorsabban „kibeszélődhetnek”. A szülőtréningeken katartikus pillanatoknak lehetünk gyakran a tanúi, ha a felmerülő témák során ismer rá valaki a saját önkorlátozó viselkedésére, ami lehet valamilyen hasonló traumatikus élmény vagy élmények sorozatának a következménye is.
Hadd említsek meg azonban még egy indokot, hogy miért fordulnak pont ők segítségért? Talán mert sokkal több tapasztalatuk van azzal kapcsolatban is, hogyan lehet nyelvet elveszíteni. Egynyelvűként ezekre akkor kezdünk el figyelni, amikor ez a saját gyerekünk többnyelvűsége miatt érdekessé válik. Az ő figyelmüket azonban valószínűleg már sokkal korábban lekötötték az ezzel kapcsolatos helyzetek és biztosan több negatív példát is ismernek.
Ami biztos az biztos. Kincset érnek azok a tapasztalatok, amelyeket ők megosztanak a csoportokkal a saját többnyelvűségükről. Más felnőtt többnyelvűek példája és a sikeres nyelvtanulás tényezőinek az átbeszélése, amelyre ezeken a több hetes tréningeken sor kerül, tovább gazdagítja bennük és bennünk is annak a bizonyosságát, hogy nagyon sok út vezet a sikerhez.
