Később kezd-e el beszélni egy többnyelvű környezetben felnővő gyerek, mint egynyelvű társai? A válasz az, hogy nem feltétlen. De ugyanúgy, mint az egynyelvűek esetében, közöttük is vannak különbségek arra vonatkozólag, hogy mikor jelenik meg az első szó, vagy az első mondat. Tehát hónapok választhatják el egyik gyereket a másiktól. Ezt befolyásolhatja a környezet nyelvi inputja, vannak csöndet kedvelő családok, de vannak olyanok is, akikből folyamatosan ömlik a szó. A gyerekek között is vannak olyanok, akik a tökéletességre és rendre törekednek kicsi koruktól kezdve és olyanok is, akik nem félnek a kockázatoktól. És még sorolhatnánk a különböző tényezőket.
De mi történik akkor, ha a gyerek egymást követően kerül kapcsolatba újabb nyelvvel vagy nyelvekkel? Olyankor az újabb nyelv használatát megelőzi egy un. csöndes periódus. Ez nagyon békésen hangzik, mégis meglehetősen rá tud ijeszteni szülőkre és tanárokra egyaránt. Csöndes periódusnak azt nevezzük, amikor például a gyerek egy másik nyelven kezdte az óvodát vagy iskolát, mint amit a szüleivel használt, és már hónapok teltek el, de még mindig nem beszél. Ebben az esetben ugyanúgy, mint az első szavaknál, nem érdemes senkivel sem összehasonlítani, mert az új nyelv elsajátításának gyorsasága a személyiségjegyeken és a környezet inputján felül még azon is múlik játszik, hogy milyen távol van egymástól a már ismert és az új nyelv, vagy hogy egy nyelvet ismert-e vagy már többet, illetve hogy milyen a környezet érzelmi hozzáállása a nyelvekhez, vagy hogy például milyen ügyesen kommunikál non-verbálisan. Ez az időszak tehát ezektől a faktoroktól függően akár 6 hónapig is eltarthat. Ezt követően azonban egyik napról a másikra valóban beszélni kezd.
De valóban mély csönd jellemzi ezt az időszakot? Hogyan tudunk mégis meggyőződni arról, hogy egyáltalán fejlődik-e a nyelvtudása? Erre a legjobb módszer, ha megfigyeljük, hogy jól érti-e az instrukciókat. Például ha:
megkérjük, hogy rajzoljon egy virágot, akkor azt rajzol és nem egy házat.
a részletekre térünk ki, hogy a szirmokat pirosra színezze, a levelet pedig zöldre.
Illetve az is eligazítást nyújthat a nyelvi szintjét tekintve, hogy figyeljük mennyire köti le egy könyv, vagy film. Ha nem igazán, akkor ugyanis előfordulhat, hogy az nyelvileg még nehéz neki. Ebben az esetben válasszunk egyszerűbb szövegeket.
Nagyon fontos, hogy ha hibásan mond valamit, akkor soha ne hibáztassuk se verbálisan, se non verbálisan, hanem ismételjük el, vagy egészítsük ki a mondatot. A legfontosabb tehát a pozitív hozzáállás az összes nyelvhez, amelyikkel gyerekünk kapcsolatban van és a türelem, hiszen ez a csöndes periódus egyszer véget ér. Ha mégis kétségeink lennének, akkor nyugodtan forduljunk a többnyelvűségben jártas szakemberhez. Arról, hogy mennyi időre lesz szüksége ahhoz, hogy kortársaival azonos szinten beszéljen és írjon, arról egy másik alkalommal lesz majd szó.
