Ha máskor nem, hát ünnepekkor adhatjuk át magunkat a Slow- Food által kapott kulináris élvezeteknek és legtöbbünk számára részben ettől ünnep az ünnep.
Én ma a slow – thinking – ről szeretnék írni és arról, hogy többnyelvű gyerekekkel kifejezetten hasznos lenne erre a hétköznapokban is sort keríteni. Nem Daniel Kahneman Slow -Thinking fogalmára gondolok, ami nagyon leegyszerűsítve arra vonatkozik, hogy ne hagyjuk magunkat a gyors, ösztönös döntések által tévutakra vezetni, és használjuk a prefrontális lebenyünket, hanem sokkal inkább arra, amire magyarul talán még találóbb szavunk van, az elgondolkozni valamin.
Izgalommal várjuk, hogy gyermekeink minél gyorsabban érjék magukat utol az összes nyelvükön, hogy helyesen beszéljenek, olvassanak és írjanak, pedig nem minden a sebesség.
Rájuk hangolódva nap mint nap millió lehetőséget kapunk arra, hogy velük együtt elgondolkozzunk egyik vagy másik nyelvük jelenségein, amelyekre akár valamilyen hibás használat nyújtja az apropót. Sőt, arról, ami első látásra hibának tűnik, ha tovább gondoljuk, az is könnyen kiderülhet, hogy valamilyen fontos tudásnak a következménye.
Egynyelvű óvodáskorúaknál is minden nyelven előfordul, hogy az addig emlékezetből helyesen felidézett rendhagyó igéket egyszerre csak nem rendhagyó módon kezdik el használni. Sokan meglepődnek ezen és nem tudják hogyan kezeljék. Pedig csak arról van szó, hogy a kisgyerek most ér el arra a szintre, hogy megértette az adott ragozásban a rendszert. Ennek annyira örül, hogy elfelejtkezik az addig már alkalmazott formáról. Ezt folyamatosan javítva és esetleg egy rövid magyarázattal tudjuk elérni, hogy eligazodjon a ragozások rejtelmeiben.
Többnyelvűek egyik vagy másik nyelvükből kiindulva is juthatnak ilyen felismerésre. Ha például egy elsős többnyelvű, amelyiknek az iskolai nyelve a német, elkezdi nagy kezdőbetűvel írni a főneveket például a mi esetünkben magyarul is, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy a mi nyelvünkön beszéltünk-e vele valaha erről a nyelvtani kategóriáról? Ilyenkor válik nyilvánvalóvá, hogy megspórolhatjuk valaminek az elsajátítását az egyik nyelven, ha a másikon ezt már megértette.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden gyerek minden összefüggésre egyedül rájön.
De ha ilyen esetekben nemcsak a hibát rójuk fel neki, hanem megemlítjük azt is, hogy milyen jól észrevette,… ebben az esetben azt, hogy ez egy főnév, akkor megerősítjük abban, hogy magának az eljárásnak, a módszernek is van értéke.
Néha semmilyen árulkodó jele nincs, hogy valamire úgy jött rá, hogy egy másik nyelvéből, vagy a két nyelv korábbi összehasonlításából levont következtetéséből kiindulva jutott a jó megoldásig. Ennek is nagyobb lesz az esélye, ha ösztönözzük őket ezeknek az összefüggéseknek a fürkészésére.
A többnyelvű gyerekeknek jobban megy a nyelvekről való gondolkodás, hiszen agyuk nap mint nap veti össze egyiket a másikkal és ezáltal fogékonyak az erről való absztrakt gondolkodásra. ha ebben további segítséget kapnak, akkor fogják megszerezni a jó nyelvi alapokat nem külön-külön, hanem éppen, hogy mindegyikből együttesen is.
Amikor iskolás gyerekeknek a házi feladatban segítünk, ha nem is minden alkalommal, de néha érdemes időt hagyni, hogy ne egy egyszeri feladat eredményére koncentráljunk, hanem gondolkozzunk el rajta, gyakorolgassuk saját példákkal, használjunk szótárat, vagy más tantárgyhoz egyéb segédeszközt.
De az sem kevésbé fontos, hogy mindeközben beszélgessünk arról is,
hogy eddig mi vált be, hogy például milyen módszert nem szeret és miért,
hogy szokott-e egy kis szünetet tartani és utána visszatérni az adott problémára?
A nyelvtanulási stratégiák minél gazdagabb ismerete is segítségére lehet egy-egy új nehézség leküzdésekor. Többnyelvűek különböző stratégiákkal találkoznak egyik vagy másik nyelvük elsajátításakor. Nem tudhatjuk, hacsak nem beszélgetünk róla, hogy mennyi módszert ismer már. Az ezekről való beszélgetés abban is segít, hogy tudatosabban használja ezeket az eszközöket.
Ha hagyunk magunknak időt, akkor azt is szóba ejthetjük, hogy ilyenkor, például, hogy érzi magát. Hogy ideges-e, vagy türelmes, esetleg frusztrált, hogy megint ennyi idő elmegy egy első látásra egyszerűnek tűnő feladatra.
Megéri azon igyekezni, hogy pozitívra fordítsuk a negatív hozzáállását, mert ez kedvezőbb hátteret biztosít az eredményes tanuláshoz.
Nagyobb gyerekekkel hasznos beszélgetni azokról az emlékekről is, amelyeket kisebb korukban például egy később elkezdett nyelv elsajátítása során éltek meg. Ha otthon magyarul beszéltek, de már nyelvű oktatási intézménybe jár. Hihetetlen, mennyi apró részletet tudnak évekkel később elmesélni akár a nyelvtanulásuk folyamatáról, annak megpróbáltatásairól, de az integrálódásukról is.
Ez az elgondolkozó önreflexió a tanulásról egy többnyelvű családban mindenkinek hasznára válhat.
