Nyári szünidőben, akár idegen országok látogatásakor, akár a külföldön élőknek hazautazáskor, a rokonokkal és barátokkal való együttlét során, kitűnő alkalom nyílik a társalgási kompetencia javítására. A nyelvtudás önmagában nem egyenlő a társalgási kompetenciával, lehet, hogy valaki például az írott szöveg értésében érzi sokkal inkább nyeregben magát, vagy a nyelvhasználat egyéb területén. Az ezek közötti egyensúly egy gyengébb második nyelv esetén még inkább eltolódhat egyik vagy másik javára, de az anyanyelvén sem rendelkezik vele mindenki egyformán. Személyiségjegyektől, de a felkészültségtől is függ, hogy valaki a társalgásban brillírozik-e, vagy például írásban. Persze sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy akár mindkettőben.
Második nyelv tanulásakor a jó társalgási kompetenciát nemcsak mint végső célt érdemes elképzelni, hanem mint a hatékony nyelvtanulás egyik fontos eszközét is. Külföldön élve pedig az adott nyelvben tanúsított társalgási kompetencia alacsony szintje akár mentálhigiénés problémákhoz is vezethet.
Hétköznapjainkban gyakran süllyedünk szöveges dialógusokba, whatsappon, viberen vagy egyéb hasonló csatornákon és már a gyerekek is előszeretettel használják ezeket. Ezek a nyelvtanulás, nyelvmegtartás szempontjából nagyon hasznosak lehetnek, hiszen akár ilyen rövid nyelvi megnyilvánulások is erősítik az írott szöveggel való kapcsolatot és pont azért, mert nem igényelnek magas stilisztikai kidolgozást, így már az alapoktól kezdve vagy alacsony íráskompetenciával is használhatók. A lényeg az, hogy üzeneteket azoknak írjunk, akik távol vannak, és ne a másik szobában levőknek.
Ha lehetőségünk van akár az épen gyengébb nyelvünkön is a közvetlen beszélgetésre, akkor éljünk inkább azzal! Jelentős különbségek persze lehetnek a társalgásban, azon ne lepődjünk meg, hiszen minden kultúrkörnek megvannak például a preferált témakörei, amiről szokás beszélgetni, és az is kultúrafüggő, hogy mennyire kerüli a dolgokhoz való negatív hozzáállást. Továbbá az is eltérő lehet, hogy az információ fontos-e, amit a beszélők megosztanak egymással, vagy esetleg magas arányban vannak jelen a beszélő felek együttműködésre vonatkozó kijelentései, például a támogató hozzászólások, világos, persze, na ne mondd! stb. Sőt, a tematikai szálhoz sem ragaszkodik minden kultúra egyformán, van olyan is, amelyik megengedi, ha rendszeresen eltérnek a tárgytól. A félbeszakításokkal való viszony is különböző lehet, például az angol társalgásban átlagosan 20% a közbevágással megszerzett szólási jog aránya, ez a svédeknél 8% a spanyoloknál ellenben még az 50% is elfogadottnak számít.
De ne engedjük, hogy ezek a különbségek elijesszenek minket a társalgás gyakorlásától. Egyik társalgási stratégia sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Önmagában minden rendszer kiválóan működik és nem ad félreértésekre okot, viszont idő kell, hozzá, hogy megszokjuk egy másik kultúra nyelvhasználati jellegzetességeit és ne értelmezzük félre a különbségeket. Minél fiatalabb valaki, annál jobban alkalmazkodik az új normákhoz és minél több nyelvvel van egy gyereknek kicsi kora óta kapcsolata, annál rugalmasabban áll ehhez a sokszínűséghez. Az esetleges félreértésekről és ezek elkerüléséről egy további cikkemben írok majd.
Az mindenesetre biztos, hogy semmilyen elektronikus írásbeli információcsere nem ér fel a személyes beszélgetéssel. Ezek töltenek fel minket minden egyes hazautazás alkalmával, gyerekeink pedig óriási lökést kapnak nyelvelsajátítási folyamatukban. Kellemes nyaralást mindenkinek!