Egynyelvű gyerekeket nevelő családok büszkén emlegetik csemetéiknek azokat az önálló kifejezéseit, amelyek nem alkotják részét a nyelvnek, hanem a gyerekkor életfontosságú elemeinek megnevezésére szolgáló egyéni kreálmányok. A cumit, a takarót, a kedvenc plüssállatot és hasonló dolgokat keresztelhetnek vagy nevük egy érdekes változatára, vagy kaphatnak valamilyen teljesen más megnevezést. Ha azonban többnyelvű gyerekek nyúlnak ugyanehhez az eszközhöz, akkor néha felmerül a kétely, hogy ez valamilyen anomália lehet, és a gyerek biztosan azért nem mondja a tárgy helyes nevét, mert belekavarodott a nyelveibe, vagy esetleg ez a nyelvekkel való túlterheltségnek a jele.
Ezzel a hozzáállással találkozhatunk akkor is, amikor a gyerekek a különböző nyelvek szókincsét keverik, tehát olyan mondatokat használnak, amelyben két vagy több nyelvből kölcsönöznek szavakat, vagy akár nyelvtani elemeket, például egy konkrét nyelv toldalékát biggyesztik egy másik nyelv szavához és ezzel érdekes megoldások születnek. Pedig ilyenkor sincs semmilyen aggodalomra ok, mert egy ilyen stratégia a többnyelvű gyerekek nyelvi fejlődésnek egy természetes velejárója. Sőt, előfordulhat, hogy pont azért vesz kölcsön egy másik nyelvből egy kifejezést, mert az jelenti igazán azt, amit mondani szeretne és a másik nyelven az a szó nem igazán ugyanazt a jelentéskört fedi le. Ezt a módszert több nyelvet beszélő felnőttek is használják beszélgetéseikben és egyikben sem merül fel a gyanú, hogy ezt azért teszik, mert hiányos a szókincsük. Ugyanígy kerülnek be új idegen szavak is a nyelvbe, gondoljunk csak a cafeteriára.
A kreatívitás lehetősége a gyerek nyelveinek számával párhuzamosan nől. Amikor kétnyelvűek egy harmadik nyelv tanulásakor, tehát például magyar és angol után olaszul tanulnak, akkor használva a metanyelvi tudásukat, vagyis amit az addig ismert nyelvek nyelvtani rendszere alapján sikerült leszűrniük, sokkal bátrabban próbálgatnak ki új lehetőségeket, mint az egynyelvűek. Hogy nem mindig sikeresen? És ezzel még több hibát halmoznak fel, mint társaik, akik inkább nem próbálkoznak? Bizony, és pontosan ezek a próbálkozások nyitnak számára utat az új nyelv elsajátításához, tehát érdemes figyelni rájuk.
A többnyelvűek egyébként is rugalmasabban állnak hozzá a nyelvekhez, kevésbé ragaszkodnak egy kifejezéshez, hiszen alapvető élményük az, hogy minden dolgot többféleképpen is lehet hívni. Ráadásul számukra egy-egy kifejezés metaforikus jelentése is kibővülhet, hiszen minden nyelv hozzátehet valamit az előzőkéhez. Például a karácsony nemcsak a karácsonyfát és a beiglit jelenti, hanem párosulhatnak hozzá akár a meleg égövi ünneplés egyéb módjai is.
Kreativitás áll amögött is, amikor a gyerekek valamit nem értenek és olyan jelentéssel ruházzák fel, ami számukra értelmes jelentéssel bír. Trójai faló jelenthet fából lévő lovat, de egy habzsoló, falánk Trójából származó lényt is. Ez a módszer sem az egynyelvűek kiváltsága, előfordulhat többnyelvűekkel is. Sőt, nemcsak a szavak szintjén, hanem elmesélt, felolvasott történetek is átértékelődhetnek ilyen módon. A gyerekek annyit értenek ki belőlük, amennyit a világról tudnak, amennyit el bírnak képzelni. Ez adja azt a védelmet nekik, amellyel a rajzfilmek, vagy filmek, illetve egyéb vizuális anyagok nem rendelkeznek.
