Egy Barcelonában élő kanadai egyetemi tanár anyuka mesélte, hogy mivel ő otthon a fiával úgyis angolul beszél, az apuka pedig spanyolul, azt látta legjobbnak, ha katalán nyelvű iskolába íratja be a kisfiát, nyilván azért, hogy így majd mind a három nyelvet jól meg tudja tanulni. Egy idő után azonban azt vette észre, hogy a fia angolul leginkább csak a felszólító módot használja és egyébként pedig nehezen fejezi ki magát. Ezen kénytelen volt elgondolkozni és aztán iskolát is váltottak. De mi is történt valójában?
Az egy nyelven felnövő gyerekekkel a környezetükben levő személyek mind ugyanazon a nyelven beszélnek, és az azon belül megnyilatkozó különböző nyelvhasználatok csak egymást erősítik. Tehát ugyanannak a nyelvnek a különböző regisztereit hallja a gyerek az összes rokontól, az iskolában, óvodában, az utcán, a TV-ben stb. Több nyelv esetében azonban ezek elkülönülnek és ráadásul kevesebb idő is jut egy-egy nyelvre.
Ezért fordulhatott elő, hogy a kisfiú a munka után későn hazaérő édesanyjától valószínűleg jobbára csak felszólításokat halott, hogy „menjen lefeküdni”, „kapcsolja el a villanyt”, „rakja el a játékait” stb.
Hogyan lehetne a hasonló helyzeteket megelőzni? Például a meséléssel. Egy nyelv esetén is fontos, hogy olvassunk meséket a kisgyerekeknek, több nyelv esetében azonban ez fokozottan érvényes. Nekik akár 9-10 éves korukig is érdemes felolvasni. Főleg azért, mert előfordulhat, hogy amikor már maguk is tudnak olvasni, akkor azon a nyelven még egy kicsit nehezükre esik, amelyiken az iskolában nem gyakorolnak. Ilyenkor ajánlatos egyszerűbb könyveket adni olvasásra, viszont ezzel párhuzamosan hasznos olyan nyelvileg nehezebb szövegeket felolvasni, amelyeket megértenek ugyan, de maguk nehezen olvasnának el.
De mesélni nem csak könyvből lehet. Ki lehet alakítani rituálékat, például, hogy lefekvés előtt beszámolunk róla, hogy mi is történt aznap. Esetleg, ha nem is velünk, személyesen, hanem aminek szemtanúja voltunk. De akár bibliai történeteket, vagy a görög mitológiát is segítségül lehet hívni. Ezekből az elbeszélésekből nagyon sokat tanulnak a gyerekek nemcsak nyelvileg, hanem a személyiségük fejlődéséhez is elengedhetetlenek. Elkezdhetük mi mesélni, példát mutatva, aztán folyamatosan, kérdésekkel vonhatjuk be a gyereket is, hogy emlékeznek-e valami kis részletre, vagy mit gondolnak, miért mondott vagy csinált valaki éppen valamit.
Vagy elmesélhetjük a napunkat egy kis plüssállatkának a szerepébe bújva, ami segíthet eltávolodni az eseményekkel való identifikációtól és konfliktushelyzetek megbeszélésére is kiválóan alkalmas. Akinek kényelmesebb, az maradhat a napi eseményeknél, aki viszont szívesebben kalandozik a tündérek, vagy szörnyek országában, az benépesítheti a történetet mesebeli szereplőkkel is. Vagy elmesélhet különböző változatokat, eltérő befejezésekkel.
Elektronikus eszközökön is lehet meséket, filmeket nézni, csak ott az az érzelmi többlet hiányzik majd, ami a közvetlen mesélés folyamán jelen van és ami a hatékony tanulásnak az egyik fontos alapeleme. Ezt a hiányt ellensúlyozva például a film után megkérhetjük a gyereket, hogy mesélje el, mit látott. Vagy kiragadhatunk egy szereplőt, és annak döntéseiről, viselkedéséről kérdezhetjük a véleményét.
A nyári szünidő során még több lehetőség adódik, hogy meséljünk, vagy hogy elmeséljük a velünk történteket rokonoknak, barátoknak. Családtagok történeteit is nagy kíváncsisággal hallgatják a gyerekek, akár napi kapcsolatban állnak velük, akár csak a nagyobb szünetekben látják őket.
A mesélés az emberiséggel egyidős. Napközben mindenki fut a dolga után, de amint lemegy a nap, ezek a cselekvések történetté válnak. Éljünk velük tudatosan, hiszen kiváló lehetőséget nyújtanak a több nyelven felnővő gyerekek nyelvi fejlődéséhez.
